Az ügynökakták nyilvánosságra hozatalát már nehéz is követni, hanyadjára szavazták le. Így persze mindig lehetőség van 1-1 személyt, nevet elővenni, és minden egyéb összefüggés hiányában besározni a nevét. Most éppen Karikó Katalin, Szeged legújabb díszpolgára, a koronavírus elleni vakcina kidolgozásában elévülhetetlen érdemeket szerző kutatónő járt így. Szerencsére úgy tűnik, nevét és hírét gyorsan sikerült tisztázni, és ez, mármint a tisztázás az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának Főigazgatója szerint is hiteles.
Magyarországon nem nyilvánosak az ügynökakták, és ezzel kapcsolatban Cseh Gergő Bendegúz, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának Főigazgatója a Magyar Hangnak azt mondta, hogy nem lehet generálisan kezelni az ügynökkérdést, nem szabad leegyszerűsíteni ezt a problémát. Nem értettek egyet eddig sem azzal, hogy az ügynöklistákat önmagukban, korlátozás nélkül publikálják, éppen azért, mert egy-egy ilyen információ megtévesztő, hamis lehet abban az esetben, ha nem ismerjük a konkrét tényeket.
Egyébként az Országgyűlés nem hajlandó napirendre venni az ügynökakták nyilvánosságának kérdését. Az előző, egyébként a levéltár hivatalos állásfoglalásából az derül ki, még ha nem is ez lenne a leginkább üdvözítendő mód, de az sem, hogy bizonyos irígységi, máskor politikai érdekeknek megfelelően csak úgy előhúzzunk egy nevet, mint a nyuszit a kalapból, és odadobjuk koncnak a közvélemény elé.
Karikó Katalin egyébként, szintén a Magyar Hangnak elmondta
„Tény, hogy 1978-ban, amikor tudományos segédmunkatársként kezdtem dolgozni, felkerestek, megtaláltak, kényszerválasztás elé állítottak. Édesapámnak az 1956-os forradalomban történt részvételére, „bűnös” múltjára hivatkozva, engem a szakmai munkám ellehetetlenítésével fenyegettek meg. Azt tudtam, hogy édesapámat 1957-ben felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, munkahelyéről elbocsátották, 4 évig munkát nem kapott. Tudtam, hogyan működik az a rendszer, féltem, ezért aláírtam a beszervezésre vonatkozó dokumentumot.”
Azt is hozzátette,
„az ezt követő években semmilyen írásos jelentést nem adtam, senkinek nem ártottam. Tudományos tevékenységem, kutatásaim folytatása érdekében távozni kényszerültem.”
A történet egyébként Bálint László 2017-ben megjelent, „A hálózati nyilvántartás szereplői” című könyvéből derült ki. Ott voltam, amikor 2017-ben a könyvnek bemutatója volt Szegeden, a Csongrád-Csanád Megyei Kormányhivatal épületében. Maradjunk annyiban, vannak ott még érdekes nevek. A szerző elmondta, a nevekért és az adatokért vállalja a felelősséget, ráadásul Karikó 2017-ben, a könyv megjelenésekor még nem volt országosan, sőt, világszerte ismert kutató. A Magyar Hang megkeresett egy állambiztonsági szakértőt is, aki név nélkül nyilatkozva azt mondta, hogy a III/II-t semmiképpen nem érdemes összekeverni a III/III-as osztállyal. A Karikót hét évig foglalkoztató III/II nem dolgozott magyar állampolgárokra, hanem Magyarországon belüli kémelhárítási tevékenységével valóban értékes szolgálatot tett az országnak. Azt is megemlítette, írják, hogy a biotechnológiai kutatás az ipari kémkedésnek egyik leginkább kitett terület.
De 32 évvel a rendszerváltás után a magyar állampolgár már nyugalmat akar. Hogy a megfelelő módon kutathassa az, aki akarja. Hogy igen, derüljön ki a fő bűnösök neve, de ne sarazzanak be olyanokat, akik ezt nem érdemlik meg. Mint Karikó Katalin, akinek az érdemei elvitathatatlanok (na jó, számosan elvitatják, akik nem hisznek az oltásokban). Azt se felejtsük el, hogy azóta már lassan 2 generáció nő fel, akiknek ez, bármennyire is szeretné a jelenlegi politikai elit, nincs a figyelme fókuszpontjában. Rend kellene az ügynökaktákat illetően (már 1989 óta), hogy azokat csak a megfelelő módon, a célnak megfelelően lehessen kutatni és felhasználni.
Karikó Katalin azt is mondta, hogy többé soha, senki nem tudta megtörni, céljaitól eltávolítani. Azt már Cseh Gergő Bendegúz tette hozzá az általa elmondottakhoz, hogy azt kell megnézni, hogy az adott személy milyen helyzetbe került, és mit tett abban a konkrét szituációban. Szerintem Karikó Katalinnak semmi szégyenkezni valója nincs ebben a kérdésben sem. Inkább azoknak, akik ezt az információt a fent említett összefüggések vizsgálata nélkül próbálta „lenyomni a közvélemény torkán”.
Karikóra úgy kell emlékeznünk, mint aki jelentős kutatási eredményeket ért el, és ezért például Dr. Berényi Károly alpolgármester is tolmácsolta a vásárhelyiek köszönetét.