Amilyen hangos volt tavaly tőlük a vásárhelyi sajtó, ma olyan csendes: a bárányok hallgatnak.
Pedig lenne hol lerágni a kritikusoknál gumicsonttá nemesedett gazt városszerte.
Valamiért a rackák ügye egynyári lett, hasznosságuk feledésbe merült, az úttörő gondolat – amit képviseltek ezek az ősmagyar jószágok – politikai süllyesztőbe került, ők meg az áldozati oltárra. De csak Vásárhelyen.
A fideszes polgármester vezette Veszprém és a nemsokára a Magyar Agrár- Élettudományi Egyetemhez tartozó gödöllői Szent István Egyetem közös, Klímaadaptív gyepgazdálkodás a városban című kiadványában a hazai jó gyakorlatok között említik a hódmezővásárhelyi rackás kísérletet. Sőt már a főváros is kacérkodik a gondolattal. Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze a minap arról nyilatkozott, fontosnak tartaná, hogy legyen Budapestnek egy vagy több nyája.
A juhok elvégeznék a környezetbarát természeti értékmegőrzést a fővárosszéli területeken, aztán az állatkertben végeznék, mert velük a rengeteget és drágán fogyasztó húsevők ellátása is megoldható lenne. Magyarul az oroszlánok elé dobnák őket. Az talán hasznosabb, mint ha süllyesztőbe.