A tizenhármat általában baljós számnak tekintik, amely szerencsétlenséget hoz. Egyesek még nagyobb bajnak tekintik, ha egy pénteki nap épp 13-ára esik, ahogy ma is. De akadt, akinek ezzel a nappal a csoda köszöntött be az életébe.
Volt már aki azt mondta egy harmincnyolc éve betegségben fekvő férfinak, hogy Kelj fel és járj! és az valóban felkelt, de ez csak egyszer esett meg a történelemben. Eddig. Mert ma reggel járást segítő botot támasztott valaki a Bethlen István utca és a Kálvin János tér sarkán álló ház oldalához. Nem kapkodott, gondosan helyezte el a falon futó gázvezetékhez, nehogy elcsússzon a falat borító fekete csempén. Ebből látszik, hogy csoda történhetett, útközben egy csapásra a járása, s már nem volt szüksége, hogy a botra támaszkodjon.
Pedig ma péntek és ráadásul tizenharmadika van – és a kettő egybeesése rettenetes. A babonások szerint ugyanis ez a legszerencsétlenebb nap, amikor csak borzasztó dolgok történnek. Maga a tizenhármas szám is rossz ómen, hiszen az ókori Rómában úgy tartották, hogy a 13 a halál és a rombolás előjele. A skandináv mitológia szerint, ha egy asztalhoz 13 ember ül, az szerencsétlenséget hoz., a keresztények szerint a péntek azért szerencsétlen nap, hiszen e napon feszítették keresztre Jézust. A 13-as szám pedig azért hoz balszerencsét, mert Jézus utolsó vacsorájánál ennyien (Jézus és a 12 apostol) ültek. De már a bibliai idők előtt keletkezett Hamurapi törvénykönyvéből is hiányzik a 13-as pont.
Akadt, akik szerint a 13-as azért balszerencsés szám, mert egy évben ennyi telehold van. Mivel a 13-as számtól az emberek jelentős hányada tart, előfordul, hogy magas szállodákban (főleg az Egyesült Államokban) a 12. emeletet a 14. követi, vagy a házszámozásnál kihagyják a 13-ast.
Egyébként A Formula–1-ben nincs 13-as számú autó, és a repülőgépek többségén nsincs 13-as sor vagy szék.
De 13-as ügyben elég ha a magyar történelemre gondolunk: Luxemburgi Zsigmond magyar király tizenhárom szepesi várost zálogosított el Lengyelországnak 1412-ben., s azokat soha senki sem tudta visszaváltani. Az aradi vértanúk tizenhárman voltak. És gondoljanak bele, hogy a dalban a lovait a Tiszában itató csikós csikai nyakában hány csengő cseng? Igen, éppen tizenhárom…