Mégsem kerül feltételes szabadlábra Bene Krisztián, a „lúgos orvos”. A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság jogerős végzésével megváltoztatta az első fokon eljáró büntetés-végrehajtási bíró döntését, és úgy határozott, hogy a lúgos orvosként ismertté vált személy feltételes szabadságra bocsátásának jelenleg nincs helye – írja közleményében a törvényszék.
Bene Krisztián, a Budai Irgalmasrendi Kórház volt igazgatója 2013 márciusában támadta meg volt barátnőjét, Renner Erikát, nem sokkal azután, hogy a nő szakított vele. Megkötözte, elkábította, majd maró lúgot locsolt a nemi szervébe. Hosszú éveken át húzódó eljárás után 2018-ban végül jogerősen 11 év börtönbüntetésre ítélték, és örökre eltiltották az orvosi hivatás gyakorlásától. Bene büntetésének kétharmada tavaly tavasszal járt le, ekkor nyílt először alkalom a feltételes szabadságra bocsátására, de első alkalommal épp március 8-án, nőnapon neki kedvezőtlen döntés született. Idén újra előkerült a feltételes szabadlábra bocsátás kérdése és első fokon, február 25-én az a döntés született, hogy március végétől Bene Krisztián feltételes szabadlábra bocsátható.
A közvéleményt felháborította az eset, az aHang petíciót indított, amit végül több mint 60 ezren írtak alá. Bár a törvényszék kihangsúlyozza közleményében hogy „döntését a bírói tanács kizárólag (!) a hivatalos eljárásban keletkezett adatokra és információkra alapozta. Kizárólag (!) ezek, valamint az ügy szempontjából releváns jogi-szakmai körülmények gondos mérlegelése alapján hozta meg döntését”.
Indoklásukban kifejtik, hogy „az első fokon eljáró büntetés-végrehajtási bíró a döntéshozatalra irányadó szabályokat megtartotta. Helytállóan állapította meg, hogy a feltételes szabadságra bocsátás objektív feltétele megvalósult, tévedett azonban, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a feltételes szabadságra bocsátás valamennyi törvényi feltétele fennáll”, ugyanakkor a közlemény szerint a másodfokon eljáró háromtagú tanács arra az álláspontra helyezkedett, hogy „a bűncselekmények jellegét, előre tervezettségét, elkövetési módját és az abból kirajzolódó terhelti személyiséget, valamint a kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamát és a még végrehajtásra váró több mint 2 év 8 hónapot együttesen értékelve nem vonható le megalapozott következtetés arra nézve, hogy fennáll a feltételes szabadságra bocsátás azon feltétele, miszerint a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető”.