Ha jól olvassuk, ezt a mondatot írta fel valaki az Emlékpont melletti hirdetőoszlopra, s a mondat ma talán aktuálisabb, mint valaha.
Időtálló, hiszen alkoholos filccel készült, s a kor lelkivilágát tükrözi a „Nem kell félnem…” felirat, mely jelentőségét alighanem a mondat végi három pont adja.
A mondat, mely a klasszikus „Fortélyos félelem igazgat” verssorra rímel (Mely felforgató költemény ezen része így szól: Retteg a szegénytől a gazdag/ s a gazdagtól fél a szegény./ Fortélyos félelem igazgat/ minket s nem csalóka remény…) valószínűleg nem az egyéni, hanem a közösségi érzésre alapoz. A mostani mondatot jártukban-keltükben sokan olvashatják, s ha nem is akarja az ember, szépen lassan – mint egy mosóporreklám – szépen bele is ég az emberbe.
Aztán, hogy pontosan mire is gondolt a mondat írója, azt csak találgatni tudjuk. Mint találgatták a gyerekek a rossz tanár: Mire gondolt a költő? – kérdését. Pedig ahogy a verseknél, így ennél a mondatnál sem az a lényeg, hogy az írója mire gondolt, hanem az, hogy az olvasó mire gondol.