A tavalyihoz hasonló a kínálat csokrokból és koszorúkból a piaci mázsaház melletti parkolóban, ahol hagyományosan a saját virágaikat árusítók álltak ki és ott vannak a kereskedők is.
– Nagyon elégedett vagyok, négyszáz forintét vettem egy szép sírcsokrot a nagyszüleim sírjára és ezerkétszáz forintért egy szép kis koszorút a szüleimére. A hó végén már nincs nagyon sok pénzem, a nyugdíjt pedig majd csak 12-én küldik – minősítette a mázsaházi parkolóban kötött üzletét Szabó Ferencné Jusztika néni, aki hozzátette: szerencsére csak egyetlen egy temetőbe kell mennie, mégpedig a Dilinkába, anyai ági felmenői ugyanis ott nyugszanak. Az apaiakat nem tudja, édesapja ugyanis még azelőtt eltűnt a háborúban, hogy ő megszületett volna. Azt tudja, hogy az kaszaperi volt, de ott már nem élnek hasonló nevű családok sem.
Balogh Erzsébet már sokkal több koszorút vásárolt, mert három vásárhelyi temetőben tíz sírhoz kell mennie. – Nagy a család ráadásul a fele a katolikus, a másik fele a Kincses és a Dilinka temetőkben nyugszik és egy van az Arany temetőben is. Majd este a fiam kivisz a katolikusba mécsest gyújtani, holnap azonban megtesszük ezt a Kincsesben és a Dilinkában is, évek óta más is megteszi itt, pedig régen ez az utóbbiakban nem nagyon volt szokás – mondta.
Aki egyébként a piac melletti mázsaháznál kereste a csokrokat és a koszorúkat, az bőséges kínálatot talált. A legolcsóbb krizantémcsokrot négyszáz forintért, a legolcsóbb kis koszorút ezerkétszázért kínálták. Az is megtalálta a számítását, aki igazi virágot vagy természetes anyagokból készült koszorút akart venni. De műkoszorú is akadt bőven.
A legdrágábban majd tízezer forintért láttuk.
Az egyik névtelenséget kérő árus azt mondta, hogy körülbelül ugyanannyian vannak mint tavaly, s a kínálat is hasonló. Az árak emelkedtek némileg, de nagyon nem, mert a vevők nagyon árérzékenyek.