A különleges csókolózásról a Vásárhely és Vidéke 1902. május 4-i számában írtak.
„Kádár Ferencz földműves a múlt ősszel megházasodott s a lakodalmára meghívta Kádár Imre földművest is. A násznép részére csinált vacsorát Pap Sándor molnármester főzte, aki híres az egész környéken, hogy senki oly jó ízűen nem tud főzni, mint ő. Vacsora után az ügyes szakács is a vendégek közé vegyült, ahol Kádár Imrével szóváltásba keveredett. Kádár ugyanis ócsárolta az ügyes molnár főztjét, ami mélyen sértette Papot. A veszekedésnek végét szakítandó, a házigazda lépett közbe.
— Ne diskuráljatok már itt annyit. Béküljetek ki szaporán. Ne gyorsan, ha mondom.
Pap Sándor úgy tett, mintha hallgatna az okos szóra. Fölkelt, odalépett Kádár Imréhez.
— No sógor, — szólította meg Kádárt, — gyere, béküljünk ki. Adj egy csókot is pecsétül.
Azzal átölelte Kádár Imrét és a földre nyomta le, eközben pedig megcsókolta, de Judás-csók volt ez: össze-vissza marcangolta Kádár Imre száját. Az, mikor látta, hogy milyen a Pap csókja, szintén vissza akarta harapni, de nem tudta, míg az ő összemarcangolt szája 6 hét alatt gyógyult meg a véres csók sebeitől, addig Pap mindössze csak 5 napig viselte a csókolózás nyomait.
Mindkét csókolódzó magyar a vádlottak helyén állt szerdán a súlyos következményű szeretkezésért. Papot a törvényszék 14 napi fogházra ítélte súlyos testi sértés miatt, míg Kádár Imrét, aki csak visszacsókolta a „sógort“, a vád alól felmentette.„