Akciófilmbe illő népkerti üldözésről számolt be a hódmezővásárhelyi Népújság 1943. június 19-i száma.
„A Népújság jelentette, hogy ismeretlen tettesek a télen részben megrongálták, részben pedig ellopták a színház villanyt-, vezetékhálózatát s ezzel 800 pengő kárt okoztak a városnak. Tegnap délután beállított a rendőrsége János bácsi népkerti csősz, és azt jelentette Török Bálint dr. fogalmazónak, a bűnügyi osztály vezetőjének, hogy gyanús jelenségeket észlelt, és a színház betörője valószínűleg megint bent tartózkodik az épületben.
Török Bálint dr. a jelentés vétele után két rendőrrel azonnal a színházhoz sietett. Az ajtókat nem tudták kinyitni, mert belülről mindegyik el volt reteszelve, tolózárral. Erre az egyik rendőr az ablakon át bemászott, szabaddá tette az utat, és megkezdődött a kutatás. Bejárták a pincét, az öltözőket, az erkélyt, a karzatot, szétnéztek a zsinórpadláson, de senkit se találtak. Eredménytelenül végződött az oldalkijáratokban végzett kutatás is. Török fogalmazó ekkor a karzati vészkijáratot vette tanulmányozás alá. Falba sülyesztett kis ajtót vett észre, kinyitotta és bement a padlástérben elrejtett sötét üregbe. A pókhálós, soha nem használt helyiség, amelyben a színház felépítése óta senki nem járt, elárulta a betörőt. Török Bálint dr. ugyanis arra lett figyelmes, hogy a feje fölött megzörren a cserép. Egyet, majd újabb zörrenést hallott, azután pedig, mintha valaki csúszott volna a tetőn. Azonnal jelt adott a rendőröknek, hogy a tetőn van a betörő és zárják el a menekülés útját. Ő maga is pillanatok alatt kint volt a szabadban.
Bár csak egy-két másodperc telt el az első zörrenés óta, a betörő mégis szabad utat nyert. Látták ugyanis, hogy egy fiatalember leugrik a tűzoltólétra alsó fokáról és vad futással menekül. Török Bálint dr. és a két rendőr azonnal utánavetették magukat, és figyelmeztető kiáltásukra a Népkertben sétáló katonák közül is többen hozzájuk csatlakoztak, majd a HMTE-pálya kerítésén át futballisták ugrottak ki és úgy, ahogy voltak, edzőruhában rohantak a tolvaj után. A színház betörője azonban bírta az iramot s a kétszáz méternyi távolság nem csökkent. Árkot, bokrot ugrott át, keresztülvetette magát a kanálison és a második villasor irányába, a búzatábla felé vette útját és ott eltűnt. Erre Török Bálint utasítására körülvették a búzatáblát és lépésről lépésbe szorították a gyűrűt. Egyszerre egy kis levente felkiáltott. — Itt hasal!
A betörőre vetette magát, az azonban bírokra kelt vele, leteperte, de menekülni nem tudott, mert közben odaértek a rendőrök s a katonák és ártalmatlanná tették és bekísérték a rendőrségre, ahol Török Bálint dr. fogalmazó azonnal megkezdte kihallgatását. A betörő elmondotta, hogy Sz. Nagy Emilnek hívják, 19 éves timártanonc, a lakása Fűz utca 23. szám alatt van. A télen két alkalommal járt a színházban s minden huzalt leszerelt, amit csak tudott, és a zsákmányt eladta két műszerésznek. A cserkészek kiállítása alkalmából a Vigadót lopta meg. Onnét egy dinamót vitt el, amely Nacsa Miklósé volt. Értéke 200 pengő. Olvasta az újságban, hogy a leventék előadására helyreállították a vezetékeket és elhatározta, hogy az új huzalokat is megszerzi. Javában dolgozott, amikor Török Bálinték beléptek a színházba. Felmászott a tetőre, egészen a gerincig, majd végig gurította magát a tető pereméig, onnét pedig a tűzoltó létrán, mint valami mászó rúdon, lesiklott a földszintre. Félelmében és kétségbeesésében nem gondolt arra, hogy a tetőn való villámgyors mozgás mennyire veszélyes. A betörőt a rendőrség őrizetbe vette s megindítja az eljárást a két műszerész ellen is.”