44 ezren laktak akkoriban a városban, mégsem pezsgett a helyi gazdaság – olvasható a Vásárhely és Vidéke 1883. április 12-i címlapján.
„Városunk nem iparűző város, annál kevésbé kereskedelmi pont. Vidékünk nincs; a közel eső kisebb városok, falvak nem felénk gravitálnak , sőt a környékbeli nagyobb puszták és majorságok is másfelé keresik piacukat. Nagyon természetes azért, hogy úgy kereskedelmünk mint iparunk pang, annál is inkább, mert még a saját városunk területéhez tartozó puszták lakosságának egy része is máshol szerzi be szükségleteit s máshol értékesíti terményeit. — Nem kereskedőink üzleti szellemén, nem iparosaink szakképzettségén és megbízhatóságán múlik azért, hogy úgy kereskedelmünk, mint iparunk nem virágzik oly mérvben, mint azt egy ily nagy és népes városban megvárni lehetne; más és nagy részben tőlünk nem függő körülményekben rejlik az ok, tény azonban, hogy bármi okozza is ezt, úgy iparosaink, mint kereskedőink — nagyon kevés kivétellel — a lét és nem-lét harcában, a napi kenyérért küzdenek.„