A hódmezővásárhelyi főtérig vezetett már sínpár, ahogy ezt a Vásárhely és Vidéke 1892. március 10-i számában megírták.
„A városházát építő vállalkozók engedélyért folyamodtak, hogy a városi téglatelepektől és a homokbányától a városba tégla és homok szállítására mezei lóerőre alkalmazott vasutat rakhassanak le. A tanács a vállalkozóknak 1893. évi május 1-ig terjedő időre engedélyt adott.„
Arról pedig a február 25-i lapszám tudósított, hogy járt a boszorkánynak vélt asszony.
„Földesi Pál még azon emberek közé tartozik, kik megesküsznek arra, hogy a boszorkányok és kuruzsolók ideje nem járt le s hogy vasorrú bábák, hétfejű sárkányok ma is léteznek, kik képesek megrontani embert és állatot egyaránt. Betegség, kár, jégverés mind az ilyen boszorkánymesterség kifolyása. Most a napokban is, folyó hó 20-án, mikor felesége és leánya betegen feküdtek, ahelyett hogy orvoshoz fordult volna, ki betegein segítsen, azon gondolkozott, vájjon ki „rontotta“ meg az ő hozzátartozóinak jó egészségét. Károlyi Anna cigányasszonyt a szerencsétlensége éppen ekkor vezette a Földesi Pál házához egy csomó tepsivel és bográccsal. Amint a morfondírozó ember meglátta a nem éppen igéző szépségű cigányasszonyt, nyomban ráfogta, hogy bizonyosan ez is boszorkány s talán éppen az, ki az ő bajának is okozója. Szikrázó, harapós szemekkel lépett a semmit sem gyanító asszonyhoz és minden magyarázat nélkül egy jó sort vert hátára. Mikor aztán amúgv isten igazában helyben hagyta, s a sírást, könyörgést megelégelte, vette a tepsiket és bográcsokat s darabokra törte. Károlyi Anna panaszt lett a rendőrségnél, ahol Földesi uramat bizonyosan megtanítják arra, hogy boszorkányok nincsenek, s az ember a maga bírája még ilyen dologban sem lehet.„