A Vásárhely és Vidéke 1892. június 2-i cikke arról írt, mi mindenre volt képes a hőség.
„Dühöng a meleg. Öt nap óta lehetetlen megfagyni. A nap úgy besütött Vásárhelynek, hogy a sárhalmok porrá változtak. A hangulat, dacára a tüzes időnek, bágyadt. A belvárosban locsolják a port, míg a külső részeken az útszéli pocsolyák árasszák a dögleletes párát. A Gulai lovai kijelentették, hogy nem érdemes a krajcárért kiloholni térdig érő szemétben a népkerti őrházig…Megszelídültek az emberek. A meleg időnek úgy látszik, még az emberek vérmérsékletére és erkölcseire is nagy hatása van, mert a múlt héten semminemű baj és kihágás nem történt városunkban, legalább a rendőrségnek nincs tudomása róla.”