Keress ellenséget, kelts félelmet és hazudj minél nagyobbat – hinni fognak neked. Ez a ma ismét teret hódító populizmus sikerének biztos receptje.
Az érzelmi állapotok befolyásolják az emberi szociális viselkedést, és a politikai preferenciák sem kivételek ez alól. Az olyan érzések, mint a harag, a félelem, az undor vagy az irigység döntő szerepet játszanak a populista felhívásokban. A félelmet gyakran használják a populista politikusok, aktivizálva azt az evolúciós tendenciát, hogy biztonságot keresünk a szigorúbb kollektív normákban, a szorosabb csoportkoordinációban és az eltérésekkel szembeni intoleranciában.
A követők pszichológiai igényeit figyelembe véve a populista vezetőknek a következőkre kell törekedniük: következetesnek, kitartónak és kompromisszumkésznek kell lenniük. A populizmus a nyelvi stílusban is kifejeződik: mivel a populista vezetők gyakran használnak kontrolláló, sőt militarista nyelvezetet, amely egyértelmű, világos és hatékony. Az ismétlés egy másik kulcsfontosságú taktika: ugyanazon üzenet folyamatos ismétlése – meggyőződéssel és visszavonás nélkül.
Ez egy olyan technika, amelyet Goebbels fejlesztett ki, s amelyet Trump, Orbán, Putyin, Erdogan és mások is hatékonyan alkalmaznak.
A pszichológiai kutatások megerősítik, hogy az ismétlés növeli az üzenet hitelességét, majdnem annyira, mintha ugyanazt az üzenetet többektől vagy független forrásból hallanánk.
A populista vezetés másik jellemzője az igazság iránti tiszteletlenség. Mivel a valóság összetett, de a követők követelik bizonyosságot és egyszerűséget követelnek, a vezetők elkerülhetetlenül hazudnak. Az orbitális hazugságok gyakran éppen merészségük miatt meggyőzőek. A nagy hazugságok gyakran összeesküvés-elméletekkel kapcsolatosak és olyan gyakoriak az emberi történelemben. hogy azt sugallják, hogy az ember hajlamos hinni a szokatlan és hihetetlen álmokban. Minél meghökkentőbb, hihetetlenebb egy történet, annál hatékonyabbnak tűnik az identitás összekovácsolásában. Számos vallás, szekta és mítosz olyannyira rendkívüli, hogy éppen valószínűtlenségük gátolhatja a szkepticizmust. Az emberi történelem bővelkedik sikeres „nagy hazugságokban”.
Az erkölcsiségre való hivatkozás, az abszolutizmusra és a bizonyosságra való hivatkozás teszi lehetővé a populista vezetők számára, hogy figyelmen kívül hagyják a becsületesség normáit, és nem hibáztatják emiatt őket, ellentétben a többségi vezetőkkel, akiknél komoly következményekkel jár, ha rajtakapják őket. Bizonyos értelemben a populista vezetők kénytelenek kiszolgálni a követőik pszichológiai szükségleteit.
A populista mozgalmak komoly kihívást jelentenek a felvilágosodásra épülő liberális demokráciák alapértékei ellen, melyek az individualizmus, a humanizmus, a tolerancia és a szabadság elveire épülnek.
A populizmus, kőkorszaki törzsi hitvallás, mely ősi pszichológiai hajlamainkra apellál azáltal, hogy az embereknek pozitív identitást, bizonyosságot, egyszerűséget, hovatartozást és jelentőséget kínál. Az emberek a csoportos együttműködésre és kohézióra támaszkodva a túlélés érdekében, nagymértékben hajlamosak a fiktív szimbolikus narratívákat a csoportintegráció fokozásának eszközeként. A klasszikus és populista mozgalmak, mint például a marxizmus, a fasizmus úgy működtek, hogy kihasználták ezt az evolúciós sebezhetőséget.
A populista mozgalmakban gyakoriak az összeesküvés-elméletek, a kiváltságos tudás és a jelentőség érzetét nyújtják a hívőknek és segítenek megmagyarázni az erkölcsi bizonyosságot megkérdőjelező tényeket.
Az ember evolúciós sikere sokat köszönhet annak a páratlan képességünknek. hogy képesek vagyunk összetartó társadalmi csoportokat létrehozni és irányítani. A populisták ezt a törzsi hajlamot használják ki, hogy hovatartozást, státuszt és jelentőséget kínálnak a követőknek.
Ráadásul, abból a hitből, melyet az emberek követnek – néhány ritka kivétellel – nem is lehet érvekkel eltántorítani őket. Akkor is ragaszkodnak addigi meggyőződésük követéséhez, ha felismerték, hogy amiben hittek az hazugság. Csakhogy önmaguknak sem akarják elismerni, hogy hazugságban hittek.