Bár úgy volt, hogy eladásra jelölik ki, a csütörtöki közgyűlés nem támogatta az ötletet.
Horváth Zoltán képviselő a közgyűlésen stratégiai területnek nevezve azt kérve, ne adják el, Kis Andrea, Krupiczer Ferenc képviselők is, de Márki-Zay Péter polgármester is a telek megtartása mellett voltak azzal, hogy azonban sürgető lenne, hogy valamit kezdjenek vele. A közgyűlés nem járult hozzá az értékesítésre kijelöléshez azzal, hogy ezen a 5718 négyzetméteres területen akár szociális-, vagy piaci alapú bérlakásokat is építhetnének.
Ezért a telek megtartása mellett szavazott – Gyutay Katalin, Lőkösné Nagy Sarolta, Otlokán Mihály tartózkodása mellett – a többség.
Mint azt már megírtuk: nincs még egy olyan ismert belterületi üres telke a vásárhelyi önkormányzatnak, mint az a Vöröskereszt utca 7-9. szám alatti, mely leginkább arról ismert, hogy annak területén 25-30 rackajuhot vetettek be a zöldfelület karbantartására. Bár a módszer – mármint, hogy a fűkaszák helyett juhokkal nyírassák le az elburjánzott növényeket – külföldön teljesen bevált és elfogadott, ám a vásárhelyi közvélemény egy részének nem volt szimpatikus. Így aztán a kísérletet nem folytatták, már csak azért sem, mert újabb nyájat nem találtak.
Ez az a telek, melyre a város egy munkásszálló felépítését is tervezte. 2020 májusában a közgyűlés döntött arról, hogy beadja az Innovációs- és Technológiai Minisztériumnak az ezzel kapcsolatos 315 milliós pályázatát, megcélozva ezzel egy nyolcvan fős szálló építését. Ez azonban végül nem nyert. A munkásszálló terve körül viszont polémia alakult ki. De akart itt korábban kereskedelmi vállalkozás is építkezni.
Ahogy arra az idősebbek emlékeznek, az egykori Elektrofém (ma társasház) és az egykori Liszt Ferenc Ének-Zenei Általános Iskola (ma szerszámgép kereskedés) épületével szemközti telken működött még az 1980-as években is a DÉLÉP, építőipari vállalat vasbetonelem gyártó üzeme. A telken álló egykori porta és szociális épületeket, ahogy a téglakerítés jó részét már réges-régen elbontották.