Három lábon áll, autodidakta módon tanult meg festeni, s szavalóversenyen is indult már Hamari Jánosné – akinek Megunhatatlan természet című kiállítása a Bessenyei Ferenc Művelődési Központban látható.
Gyerekkori becenevén: Ninuként szignálja a gyönyörű szép természetet ábrázoló festményeit Hamari Jánosné. – Három lábon állok, mert gyermekkori szerelmem volt a versmondás, hiszen egészen pici koromtól szavaltam, aztán jött a versírás, mielőtt pedig nyugdíjba jöttem, akkor kezdtem el tanulni festeni, autodidakta módon, azaz magamtól – árulta el az alkotó, akinek november 19-ig látható tárlatát Fényesi Tóth János nyitotta meg. Közreműködtek a Mártélyi Hagyományőrző Egyesület és Dalkör tagjai citerán, valamint Hamari János hegedűn.
Persze az alkotó nem véletlen kezdett épp a festészettel foglalkozni. – Gyerekkoromban sokat rajzoltam, rajztanáraim olyan művésztanárok voltak, akik biztattak is. De sose volt rá aktív koromban lehetősége, hogy komolyabban foglalkozzak vele. Amikor befejeztem a munkás éveimet, arra gondoltam, most jöhet a festészet. Akvarellekkel kezdtem, merthogy ez volt a legolcsóbb festék, de a komolyabb festők mondták, hogy „Bolond vagy te? hiszen ez a legnehezebb ága a műfajnak.! Ezután jött az akril, ma már pedig csak olajjal dolgozom – mondta.
Hamari Jánosné egyszerű szempontok alapján választja meg témáit, azt festi meg, ami neki tetszik. – Főleg a fák, a virágok, a madarak és az élővilág vonz, embert még nem nagyon ábrázoltam, csak hátulról festettem. Az egyik ilyen a képemen egy juhász tereli a juhokat, a másikon pedig egy pecázó látható. De portréval még nem foglalkoztam.
A 10 éve férjével a Nyugdíjas Lakóparkban élő alkotó a könyvek mellett számos hazai és külföldi képtárban gyarapította tudását. Van olyan képe, mely eredeti fotóját újságban látta, de a zöméhez személyes élmény fűzi. A mostani kiállítás anyaga az utóbbi fél évtized munkáiból áll össze.
– Nem festek naponta, mert van, amikor más dolgom akad, de akkor nagyon hiányzik, hogy nem vettem ecsetet a kezembe. Így amikor nekilátok, egymás után három-négy, de akár négy-öt képet is megfestek egyszerre, hogy ne pazaroljam a festéket – árulta el Hamari Jánosné Julika.
