Ünnepi köszöntőkkel, díjátadással és tudományos előadással kezdődött meg szerdán a Magyar Tudomány Ünnepe idei programsorozata, amelynek mottója: „Tudomány: iránytű az élhető jövőhöz”.
Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke köszöntőjében kiemelte: az MTA-ról rendre az derül ki a különböző felmérések alapján, hogy a legnagyobb közbizalommal körülvett nemzeti intézmény, ez a presztízs pedig majd 200 év egymást követő tudósgenerációinak köszönhető. „A széleskörű elismertség azonban nagyobb társadalmi felelősséggel is jár” – mutatott rá az elnök, hozzátéve: ahogy a modern társadalom működése elképzelhetetlen a tudományos eredmények hasznosítása nélkül, a 21. században a tudomány sem létezhet a társadalommal való folyamatos interakció nélkül.
Az MTA elnöke hangsúlyozta: a közelmúlt történései megmutatták, hogy a tudomány miként hat a mindennapjainkra. A Covid-19-világjárvány szorításából még mindig nem tudtunk volna szabadulni, ha nem lennének azok a biológusok, virológusok, orvosok és más kutatók, akik az elődök felfedezéseire és saját eredményeikre támaszkodva kifejlesztették a 100 millióknak újra normális életet kínáló vakcinákat. „Szólnunk kell azokhoz, akik bíznak bennünk, és szólnunk kell azokhoz is, akiknek fenntartásaik vannak, akik még hezitálnak, akik félnek a tudomány vívmányait kihasználni” – fogalmazott az MTA elnöke, hozzátéve, hogy ezt tette az Akadémia elnöksége, amikor a közelmúltban felhívta a figyelmet arra, hogy a járvány újabb hulláma elleni legfontosabb védelmet az oltás biztosítja, miközben a maszk használatával is többezer ember életét lehetne megmenteni Magyarországon.
„Téves, felelőtlen és veszélyes állítások tömege nehezíti a tudományos eredmények széleskörű társadalmi hasznosítását. A jelenség nem új, de egy sok fájdalmat és veszteséget okozó járvány idején különösen veszélyes” – mondta Freund Tamás, aki beszédében arra kért mindenkit, hogy lépjen fel saját környezetében a hamis, áltudományos nézetek ellen. Az elnök szerint ugyanakkor figyelmet kell fordítani arra is, hogy megértsék, valaki miért képvisel tudományellenes álláspontot.
Az idei programsorozat mottója: „Tudomány: iránytű az élhető jövőhöz”. Ahhoz azonban, hogy a tudomány valóban iránytű lehessen, tudósként, kutatóként fel kell ismerni a kor kihívásait és úgy kell ezekre felelni, hogy azt mindenki megértse – hangsúlyozta köszöntőjében Erdei Anna, az MTA főtitkárhelyettese, a Magyar Tudomány Ünnepe Programtanácsának elnöke. Erdei Anna felidézte, hogy a Magyar Tudomány Ünnepét immár 18. alkalommal szervezik meg, arra emlékezve, hogy Széchenyi István 1825. november 3-án birtokainak egy évi jövedelmét ajánlotta fel a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elődjének számító Tudós Társaság megalapításához. Hogyan vizsgálja az asztrokémia a csillagközi teret? Mire való a müográfia? Láthattuk-e előre a Covid-járványt? – egyebek mellett ezekre a kérdésekre is választ kaphatnak az érdeklődők egy-egy tudományterület kiváló képviselőjétől az egy hónapon át tartó programsorozat előadásain, amelynek kiemelt eseményei idén is az MTA Székház Dísztermében este 18 órától kezdődő ismeretterjesztő előadások lesznek – tette hozzá Erdei Anna. A részvétel minden programon, előadáson ingyenes, de előzetes regisztrációhoz kötött. Az előadásokat élőben közvetítik az MTA YouTube-csatornáján.
A köszöntőket követően átadták a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából hagyományosan odaítélt díjakat, a többi között az MTA Eötvös József-koszorút, a Szily Kálmán- és a Wigner Jenő-díjat, valamint a Jermy Tiborról és Mikó Imréről elnevezett díjakat. Ugyancsak átadták az akadémiai szabadalmi Nívódíjakat is. A díjazottak névsora az MTA honlapján olvasható.
A díjátadás után Szathmáry Eörs akadémikus tartotta meg a rendezvénysorozat nyitóelőadását A szép, a rossz és a fenntartható – milyen legyen, milyen lehet az új világ? címmel.
Az evolúcióbiológus előadásában a civilizációnkat egyre inkább fenyegető tényezőket vette sorra: beszélt a küszöbön álló klímakatasztrófáról, a mind fenntarthatatlanabb gazdasági és társadalmi folyamatokról, a természetpusztításról, a világjárványokról, valamint a megoldás útjában álló legnagyobb akadályról, a növekedési dilemmáról.
Az okok feltárását követően előadásában arra kereste a választ, hogy mely döntési helyzetekben lehetne a közgondolkodást egyfajta globális együttműködés felé terelni, amely segítene letéríteni civilizációnkat az összeomlás felé vezető útról egy fenntartható világ felé.