Reggeli, ebéd, vacsorára hurka és kolbász, valamint a learatott búza 11 és fél százaléka, így alkudott meg Imre Péter bandagazda és Gajdán Ernő „földtulajdonos” az aratók részesedéséről a Csúcsi Olvasókör idei, immár sokéves múltra visszatekintő aratóünnepén.
Szombaton délelőtt rendezte hagyományos aratóünnepét a Csúcsi Olvasókör, melynek tagjai és az érdeklődők fogatokkal érkeztek a Rárósi út elkerülő út felőli búzatáblájához, hogy megkezdődjék az aratóünnep, azaz a bandagazda megalkudjon a föld gazdájával. Ez előtt Németh László esperes szentelte meg a búzatáblát, illetve áldotta meg a népviseletbe öltözött kislányok által hozott új kenyeret, mely a népi hiedelem szerint az életet jelenti. A vásárhelyieknek ezen felül a jólétet, hiszen úgy tartják: ,,Ahol könyér van, ott mindön van!”
Az aratólegények kifenték és megpengették a kaszáikat, majd Imre Péter bandagazda alkudott meg Gajdán Ernő földtulajdonossal az aratók részesedésével. A bandagazda 15 százalékra tartott igényt első ajánlatában, végül a felek 11,5 százaléknál csaptak egymás markába, majd ittak egy kupica pálinkával áldomást is a megegyezésre, mely része lett, hogy az aratókat a gazda reggelivel, ebéddel és vacsorával látja el, ez utóbbi étkezésre pedig hurkát és kolbászt ígérve.
Az aratók és a marokszedők munkához is láttak, hogy betakarítsák a termést, szép rendet vágva a táblába, míg a marokszedő asszonyok/lányok kévébe gyűjtötték a gabonát, melyből végül kévéket is fontak az aratók.
Kis Imréné, az olvasókör vezetője azt mondta, hogy a lovasoknak és a nagyon sok segítőnek köszönhetően sikerült megrendezni az aratóünnepet, melyet azért tartanak fontosnak, hogy a fiatalok is láthassák, egykoron milyen nehéz munkát jelentett a gabona betakarítása.
Imre Pétertől, az aratókat vezető bandagazdától megtudtuk, hogy szépen sorba mennek a kaszások, majd utána a marokszedők. – A levágott búzát általában ráborítják a kaszások az álló gabonára, mert a marokszedőknek onnan könnyebb felszedniük. Ezeket kévébe kötjük, majd azokat keresztbe rendezzük. Régen ekkor még utóérett volt a búza. Ma már ezt csak a hagyományőrzés miatt mutatjuk be, de jó, hogy azok is látják, ebben mennyi munka van, akik mindent a boltban vesznek – mondta.
– Jó közepes a termés, de a minősége annál jobb – tudtuk meg Gajdán Ernőtől. – Jó lett rá az időjárás, nem kapta meg a betegséget. Azért adunk helyszínt az aratóünnepnek, mert a modern gépek miatt bő fél évszázada eltűnt kézi aratás hagyományát szeretnénk fenntartani – tette hozzá.
– Nagyon vegyes az idei termés – adott egy bővebb kitekintő helyzetképet az aratóünnepet irányító Gila István. A gazda elmondta, hogy ahol a tavaszi aszály után időben esett az eső, ott jó 6,5 tonnás a termés, de például a Vásárhellyel szomszédos nagymágocsi határban nem volt sok csapadék, ezért ott gyönge lett, és csak 5 tonna hektáronként.
Mindezek azonban sem az aratóknak, sem az őket kísérő nagyszámú érdeklődőnek nem vette el a kedvét, ahogy a nagy meleg sem.
További fényképek a Facebookon az aratásról
és azt azt megelőző lovas felvonulásról: