A Szegedi Törvényszék december 3-i nem jogerős ítéletével bűnösnek mondta ki emberölés előkészületének bűntettében O.GY. I. rendű és R.R. II. rendű vádlottakat, és az I. rendű vádlottat, mint többszörös visszaesőt 3 év fegyház fokozatban végrehajtandó szabadságvesztésre, valamint 3 év közügyektől eltiltásra, a II. rendű vádlottat, mint visszaesőt 2 év börtön fokozatú szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a vádlottak a kiszabott szabadságvesztésből feltételes szabadságra nem bocsáthatók. Elrendelte továbbá a II. rendű vádlottal szemben korábban kiszabott, 2 évi próbaidőre felfüggesztett 6 hónap szabadságvesztés végrehajtását.
A nem jogerős ítéleti tényállás lényege szerint a Szegedi Fegyház és Börtönben szabadságvesztés büntetésüket töltő vádlottak haragot éreztek a büntetés-végrehajtás hivatásos állományában szolgálatot teljesítő felügyelőkkel szemben, mert nem engedték meg számukra, hogy a másik zárkában elhelyezett fogvatartottak kávét és dohányárut juttassanak át az ő cellájukba.
A vádlottak megegyeztek abban, hogy a zárkában elhelyezett elektromos hosszabbító kábelének külső burkát megbontják, abból az egyik belső vezetékeket kihúzzák, majd a vezeték darabbal a közvetlenül a zárkaajtó felett lévő, elektromos feszültség alatt lévő konnektorból áramot fognak vezetni a teljes egészében fém zárkaajtóba azzal a céllal, hogy a zárkába legközelebb belépni akaró felügyelőnek az élet kioltására is alkalmas erejű elektromos áramütést okozzanak. A vádlottak azt tervezték, hogy az elektromos vezeték burkolattól lecsupaszított egyik végét egy fülpiszkálóval a zárkaajtó felett lévő konnektor dugaljába rögzítik, a vezeték másik végét pedig a cellában lévő szigetelőszalaggal a fém zárkaajtóhoz rögzítik, ezzel áram alá helyezik a zárkaajtót.
A két elítélt a megbeszélteknek megfelelően 2020. szeptember 18. napján egy késsel a hosszabbítót megbontotta, és a vezetékeket a konnektorba csatlakoztatás érdekében kihúzta. A cselekményüket befejezni nem tudták, mert a zárkafelelős mindezeket észlelve beavatkozott.
A bíróság a büntetés kiszabása körében nyomatékos enyhítő körülményként értékelte a cselekmény óta bekövetkezett jelentős időmúlást, mindemellett az I. és II. rendű vádlott vonatkozásában is súlyosító körülményként vette figyelembe azt a körülményt, hogy a cselekményt szabadságvesztés végrehajtása alatt követték el. Ezen túlmenően súlyosító körülményként állapította meg mindkét vádlott büntetett előéletét, az I. rendű vádlott többszörös visszaesői, és a II. rendű vádlott visszaesői minőségén túli elítélését is.
A bíróság ítéletét nem jogerős, az ügyészség 3 munkanapot tartott fenn fellebbezési nyilatkozata megtételére, a vádlottak és a védők pedig egyezően bűncselekmény hiányában való felmentés érdekében fellebbeztek.