Eddig sem voltak irigylésre méltó helyzetben a vendéglátók, de hétfőtől sikerült egy olyan helyzetbe kergetni őket, ami alapján érdemes lesz jogászt is alkalmazniuk a söntés mögött.
Mi ez, ha nem munkahelyteremtés?
Mivel a járványkezelésben (is) élen jár Magyarország a kontinensen, nincs ok a környező országokban bevezetett szigorításokra. A gazdaság működik, a magyar ember dolgozik, vásárol, fogyaszt. És természetesen jogkövető, úgy a stadionban, mint a kocsmában.
Pontosan tudja, hogy november 2-től „a vendégek kizárólag a vendéglátó üzlet asztalánál ülve, illetve, ha nem asztalnál ülnek, akkor pedig az étel és az ital elfogyasztásának az időtartamára vehetik le a maszkjaikat.”
Ha betér valahova inni egy kávét, előbb maszkot húz, kikéri a feketét, leül, maga elé veszi az újságot vagy a telefont, s amint elé kerül az innivaló, leveszi a maszkot, kortyol, elmélyed a világ dolgain. Teszi ezt azzal a meggyőződéssel, hogy nem szeg szabályt, betartja a rendelkezéseket.
Aztán egyszer csak odalép hozzá egy rendőr és figyelmezteti, ha nem fogja a csészét, vegye fel a maszkot. A magyar vendég előbb kérdőn, aztán értetlenül néz, mert a Cecília is azt mondta, hogy a fogyasztás ideje alatt nem kell. Mire a kék kabátos karanténfelvigyázó, úton szondáztató, bűnüldöző beavatja: nem lehet csak úgy pohárral üldögélni, fogyasztást színlelni, mert kijött egy jogértelmezés, nekik aszerint kell eljárni, és szükség szerint büntetni.
A magyar vendég leszűri, mint pálinkafőző a cefrét: vagy kapaszkodni kell a pohárba, üvegbe, csészébe, vagy két korty között maszkot fel!
Még hogy következmények nélküli országban élünk?!