Csütörtök délelőtt a Kutasi út melletti emlékműnél idézték fel azoknak a vásárhelyi mártíroknak az emlékét, akiket a román megszállás alatt 1919-ben végeztek ki városunkban. Az eseményen beszédet mondott Vincze Gábor, a Tornyai Múzeum történésze és Márki-Zay Péter polgármester, de közreműködött az Aranykalász Népdalkör és a Kárász József Irodalmi Kör tagjai is.
– Az első világháború eseményei során, 1919 áprilisában többek között Hódmezővásárhelyet is megszállták a románok és fosztogatni kezdtek. A terror akkor kezdődött, amikor július 20-án a Vörös Hadsereg egy alakulata visszafoglalta várost. Mielőtt a vörösök bejöttek volna, a román katonák elfutottak a városból, egy nappal később azonban sokkal erősebben, sokkal nagyobb létszámban visszajöttek. Erre a vörösök kezdtek menekülni, és elszabadult a pokol: a románok bosszút akartak állni az általuk megaláztatásnak vélt eseményért, és a bosszúállás renegátja sajnálatos módon egy magyar, Berényi László volt, aki önhatalmúlag kinevezte magát a város rendőrkapitányának. Összefogatott számos embert a városban, majd elrendelte, hogy kísérjenek közülük ötven-egynéhányat a Kutasi úti helyszínre, és végezzék ki őket. A menet közben néhány további embert is elfogtak még, végül a Nagy Dezső tanya határában történt a tömeggyilkosság. Később közülük 47 vásárhelyit tudtak beazonosítani, valamint további kilenc személyt, akik feltehetőleg vörös katonák voltak. A főbűnös persze nem Berényi, hanem a román megszállók, a román városparancsnok volt, hiszen az ő jóváhagyásával történt ez az egész. Berényit a románok bűnbaknak állították be, kivégeztették. A román megszállás még egy évig tartott Vásárhelyen, csak 1920 márciusában hagyták el a várost. 1945 után nem lehetett megemlékezni erről az eseményről, csak a kommunista rendszer bukása után, 1990-től – világította meg a szomorú esemény történelmi hátterét Vincze Gábor történész.
– Az első világháború addig távol volt a vásárhelyiektől, a román megszállás azonban elhozta a háború borzalmait városunk lakosságához is. Amikor ma emlékezünk erre a 105 évvel ezelőtti eseménye, akkor az értelmetlen kegyetlenkedés, a megbocsáthatatlan erőszak az, ami a mai embert leginkább megérinti – emelte ki beszédében Márki-Zay Péter.
Ezután felidézte azt, hogy mai korunkban milyen sok hasonlóan értelmetlen erőszakkal szembesülünk: például a bucsai mészárlás, a százezerszám elrabolt ukrán gyerek, de a Hamász tavalyi támadása kapcsán is. A polgármester párhuzamot vont az 1919-es értelmetlen események és aközött a mai tény között, hogy éppen Vásárhely nem kap a magyar kormánytól olyan támogatásokat, ami pedig járna – erre pedig értelmes magyarázat sincs – fogalmazott. – Azért lehet ezeket egy lapon említeni egy mészárlással, mert az értelmetlenség és a kegyetlenség közös bennük – hívta fel a figyelmet Vásárhely vezetője, majd rámutatott:
Ahogy a történészek feldolgozták a 105 évvel ezelőtti eseményeket, úgy a történelem meg fog emlékezni mirólunk is. […] Ha most úgy is tűnik, hogy büntetlenül el lehet vinni egy értelmetlen, jogállamsértő bosszúállást, a saját települése ellen fordulását valakinek, ne gondolja azt, hogy a történelemben ez nem kerül majd följegyzésre és nem fognak erről majd megemlékezni.
A megemlékezők a beszédek mellett meghallgathatták az Aranykalász Népdalkör énekeseinek színvonalas műsorát, valamit a Kárász József Irodalmi Kör két tagjának, Arany-Tóth-Katalinnak, és Haranghy Gézának szavalatát is.