1990-ben kétszer nem sikerült a közgyűlésnek polgármestert választani, harmadjára egy külső embert szavaztak meg, dr. Rapcsák Andrást, aki gyorsan tanult, s a hatékonyság érdekében kemény kézzel irányította a hivatalt – hangzott el tegnap este az Emlékpontban, ahol a Rendszerváltó portrék-sorozatban Alácsi Auréllal Kozó Attila beszélgetett.
Alácsi Aurél volt az 1990-ben az első szabadon választott, akkor még csak képviselő-testület legfiatalabb tagja, aki harmadmagával az SZDSZ-Fidesz listáról jutott be. Ő vezette a közgyűlést, amikor dr. Rapcsák Andrást polgármesterré választották. Alácsi államigazgatási főiskolát végzett, majd – állás híján – Hollandiába költözött, de tanult Amerikában is. A politizálással 1994-ben szakított, jelenleg saját építőipari cége van, illetve egy vásárhelyi vendéglátóhelyet üzemeltet.
– Amikor hazajöttem, a már a választásra készülő barátaim nagy hasznát vették, hogy államigazgatási főiskolát végeztem. A rendszerváltáskor óriási volt a várakozás, s elvadult, hihetetlen kampány volt. Hihetetlen mennyiségű plakátot ragasztottunk ki városszerte, még az OTP épülete is tele volt velük – jellemezte a kor hangulatát.
Elmondta, hogy az akkori vásárhelyi Fidesz-szervezet megalakulásánál a Szabad Demokraták Szövetségének tagjai bábáskodtak, így – praktikus okokból – az SZDSZ-szel közös listán indultak a helyhatósági választáson, igaz, gyorsan önállósították magukat.
A legtöbb szavazatot is ők kapták – mondta, azzal, hogy a Fidesz országos központjában a szabaddemokratákkal való együttműködést nem nézték jó szemmel.
Alácsi Aurél felidézte a polgármester-választás körülményeit is. Ezt első alkalommal a képviselő-testület választotta („közgyűlés” majd csak azután lesz, hogy a város később megyei jogú városi címet és jogkört kap). A voksoláson három képviselő nem szavazott, ezért nem lett polgármester az SZDSZ színeiben indult Farkas Ferenc gimnáziumi tanár, hiába kapott több voksot, mint az MDF jelöltje, Kádár Ferenc lelkész. Rapcsákra az először nem voksolók is szavaztak. – Miután kétszer nem sikerült polgármestert választani, Marzsinai Zoltán (Gugu) javasolta Rapcsák Andrást, tudva, hogy a törvény szerint nem kell a testületből polgármestert választani, lehet az külső személy is – emlékezett vissza Alácsi Aurél, aki szerint a választások előtt megkötött MDF-SZDSZ paktum nagyon káros volt, mert ennek következményeként gyenge testületek alakultak. – Nem volt olyan forradalmi a változás, ugyanis az akkor leváltott tanácsrendszer Európában a 4. legfejlettebb közigazgatást jelentette – tette hozzá azzal, hogy a helyhatósági választások előtt fél évvel zajlott le a kormányváltás, a gazdaság nagyon rossz állapotban volt és nagy volt a szegénység.
– Kimentünk megnézni a taxisblokádot (utalt az Antall-kormány első válságára, melyet a benzin 20-ról 60 forintra való emelése okozott). Előtte kivitték a testület tagjait a kishomoki katasztrófavédelmi bázisra, mondván, ha baj van, odamenekítenek bennünket.
Alácsi Aurél hangsúlyozta, dr. Rapcsák András polgármesterré választása komoly változást hozott Vásárhelyre. Neki – mérnökemberként – fontos volt a rendszeresség, keményen irányította a hivatalt a hatékonyság érdekében. – Rendkívül intelligens ember volt, nagyon félt, hogy megvezetik, ezért erősen támaszkodott rám, mint tanácsadójára, azaz nem hivatali emberre. Olyan gyorsan tanult, hogy hamarosan nem volt rám szüksége, és nagyon komolyan vette a munkáját. Eleinte nem akart szerepelni a sajtóban, de gyorsan ráérzett az ízére, hogyan kezelje. Megjelenése, szerepvállalása példamutató volt – jellemezte.
Azt mondta, hogy dr. Rapcsák András akkor találta meg a saját magabiztosságát és hangját, amikor megkapta a kisgazdákat vezető Csáki Kálmán támogatását, s látta, hogy az SZDSZ képviselői irányíthatók. Az egyébként KDNP-s városvezető ’93-94-ben pedig már élvezte a Fidesz teljes támogatottságát. – Nem volt könnyen kezelhető a képviselő-testület. Hogy ne támadják a hivatalt és egymást, ezért a polgármester információdömpinget zúdított rájuk, az ülések előtt túl sok anyagot kaptak, szerintem el sem tudták mind olvasni – emlékezett vissza. Az egykori képviselő szerint Rapcsák András politikusként akkor kuriózumnak számított, ahogy az volt 1994 után a parlamentben is.
Alácsi úgy látja, az irigység vezette az ellenzéket, a polgármester első felfüggesztését a hihetetlen autóval megtett kilométerek és a hihetetlen „ásványvíz” számlák okozták.
Alácsi Aurél elmondta, hogy Szabó Lajos, Koszó Péter és Grezsa Ferenc, akik megyei listáról kerültek be a parlamentbe, példamutató módon dolgoztak a városért, példamutató volt az együttműködésük, sok törvényjavaslatot Vásárhelyről kezdeményeztek. Alácsi maga javasolta azon piaci alapú önkormányzati lakások értékesítését, melyeket fel kellett volna újítani, de az önkormányzatoknak nem volt rá pénze.
A volt képviselő azt is elárulta a beszélgetés során, hogy a ’94-es választáson azért nem indult, mert kipuccsolták, és új ifjú titánokat indítottak, valamint nem volt harmonikus a kapcsolata a Fidesz-központtal.
Véleménye szerint Magyarországnak már a rendszerváltáskor sem volt esélye, hogy felzárkózzon Európához, s úgy érzi, ma is másodrendűek vagyunk. – A mai helyzetet mi termeltük ki, mindig ilyen volt Vásárhely – mondta, utalva a vásárhelyi – egyébként az országban is kuriózumnak számító – politikai helyzetre.
Az Alácsi Auréllal zajlott beszélgetést a Városi Televízió rögzítette, s hamarosan műsorra is tűzi – ennek pontos időpontját időben jelezzük majd.