Mintegy ötvenen helyben fogyasztották el a makói Erdei Ferenc és segítői által készített marhapörköltet a Tabáni Olvasókörben vasárnap délben kezdődött ételosztáson. A többieknek ezúttal is házhoz vitték az ebédet az önkéntesek.
A Tiszta Vásárhelyért Egyesület önkéntesei ez alkalommal is mindenkinek helybe szállították az ételt – a város bel- és külterületén -, aki az életkora, szociális- vagy anyagi helyzete miatt nem tudott elmenni vasárnap a Szerencse utcai olvasóköri épületbe.
Az ételosztás előtt ismét szabadon válogathattak több zsáknyi nyári ruha között az érdeklődők. Voltak is szép számmal.
– Van egy hároméves , egy ötéves, egy 16 éves, illetve egy nagykorú gyermekem, nekik válogatom a ruhákat – árulta el Csehó Nikolett, aki egy zsákba pakolta azokat a ruhadarabokat, melyeket alkalmasnak talált a gyermekeinek. – A nyári rövid nadrágokat, pólókat de hosszúnadrágot, farmert és játékokat is viszünk haza – tette hozzá azzal, máskor is válogattak már a ruhanemű között, általában sikerrel. Elmondta, a gyermekei leginkább a játékoknak örültek, de a ruháknak is.
Persze volt, aki csak ételért érkezett. Azért a marhapörköltért, melyet ezúttal a makói Erdei Ferenc, és két segítője főzött. – Száz kiló színtiszta marhahúsból főztünk egy nagyon-nagyon finom pörköltet a négy üstben, hagyományosan makói módra, azaz jó sok vöröshagymával, paradicsommal, fehér paprikával. A 400 adagnyi étel elkészítéséhez reggel 7-kor láttunk neki, s ahogy terveztük, 11 órára meg is lettünk vele. Köllött egy kis frissítés, egy kis más íz – indokolta, hogy miért ő volt ezúttal a szakács.
A pörkölt nagyon ízlett a résztvevőknek, akik közül többen – nehéz anyagi helyeztük miatt – rendszeresen részt vesznek ezeken a jótékonysági alkalmakon.
– Amikor itt volt az ételosztás, mindig eljöttem, és minden alkalommal finom ebédet kaptam – mondta Asztalos Sándor, aki magányosan él, s ezeken az alkalmakon a társaság is jólesik neki. – Rászorulónak is érzem magam, mert nagyon kicsi, nincs 70 ezer forint a nyugdíjam. Hiába vagyok egyedül, ebből nagyon nehéz megélni, ilyen drágaság mellett, amikor pár szelet kenyér is több száz forint, s akkor még az magában nem is elég.
A társaság miatt jár is az ételosztásokra Tóth Erzsébet is: – Szeretek itt, hiszen ilyenkor összejövünk mi ide tartozók – mondta. Azt is elárulta, hogy már a legelső alkalmakon is részt vett. – Az ebéd mindig nagyon finom volt és változatos, de odahaza is mindig azt főzöm, ami sorra kerül.
Az ételosztások nem lennének meg az önkéntesek nélkül, hiszen ők nem csak helyben segítenek, de a házhozszállításokban is. És szereznek mély benyomásokat is a rászorultakról: – Nagyon sok szegény ember él a környezetemben, ezért látom nap, mint nap a nehézségeiket. Így amikor csak lehet, itt vagyok az ételosztásokon. Számomra az első alkalmak voltak a legnehezebbek. Volt egy kisfiú, aki azzal fordult oda az anyukájához az egyik alkalommal, hogy „Anya olyan jó, hogy eljöttünk, végre van hús is a levesemben!” Ez számomra olyan megható volt, amit nem tudok elfelejteni – idézte fel a történteket Kis Erzsébet.
Az előző év elejétől zajló 38 étel- és ruhaosztáson a szervezők 9000 adag ételt, 500 zsák ruhaneműt osztottak szét, sok száz vásárhelyi jóvoltából és segítségének köszönhetően, sok száz vásárhelyit megsegítve.