Az immár mögöttünk álló Szent István Napok és XVII. Borfesztivál záró hétvégéjén két helyen is fellépett Vásárhelyen a litván testvérvárosunkból, Kelméből hozzánk érkező, 12-fős néptánccsoport: a Kovács-Küry Időskorúak Otthonában szombaton, a sétálóutcán felállított kisszínpadon vasárnap délután mutatták be szemet és lelket gyönyörködtető táncukat, zenéjüket. A végén pedig még egy alpolgármester és egy képviselő is táncra perdült velük.
A Kovács-Küry-ben készült beltéri fotókat köszönjük szépen az otthon lakójának, Szabó Pista bácsinak!
A Litvániában fekvő Kelméhez Hódmezővásárhelyt az egyik legrégebbi, idén már 31 éves testvérvárosi kapcsolat fűzi. A táncosok, akik most hozzánk érkeztek, amatőrök, de otthonukban, Kelmében is együtt szoktak fellépni, és nemcsak táncolnak, hanem énekelnek is. – Ott helyben nagyon népszerűek, zenei felvételük is van – tudtuk meg Berényi Károly alpolgármestertől, aki látogatásuk két napja alatt sok időt töltött a kelmei delegációval, és mindjárt el is mesélt egy kedves epizódot, amely a delegáció megérkezésének első estéjén, vacsora alatt történt:
– Litvánul nem nagyon tudunk, ők pedig nem nagyon tudnak angolul vagy németül, ez az igazság, ezért ők külön asztalnál ültek – számolt be az alpolgármester – De az ének közös nyelv: ők pedig egyszer csak dalra fakadtak, mielőtt elindultak vissza, a szálláshelyükre, mintegy búcsúzóul. Ezt a két nap alatt azután még több helyzetben, egy-egy programon újra és újra megismételték.
Két helyszínen lépett fel a csoport, először szombaton, a Kovács-Küry Időskorúak Otthonában. – Hogy miért pont ott, az egy két évvel ezelőtti történésre vezethető vissza, amikor szintén járt nálunk egy delegáció Kelméből. Akkor olyan szakemberek érkeztek, akik ott idősotthont vezetnek, illetve ottani gondozók. Kíváncsiak voltak, mi Magyarországon ezt hogyan oldjuk meg. A Kovács-Küry felújítása épp akkor zajlott, de voltak már szépen felújított részek, amit mind megmutattunk. Tavaly pedig, amikor mi kaptunk meghívást egy kelmei fesztiválra, annak keretében mi is meglátogattuk az ő idősotthonukat. Már akkor elhangzott, ha újra Vásárhelyre jönnek, megint szeretnék felkeresni a Kovács-Küry idősek otthonát, ez az alkalom pedig most jött el. Igaz, most nem az idősellátásban dolgozó szakemberek érkeztek, viszont az otthon gondozottjai a néptáncosoknak talán még jobban örültek – tudtuk meg az alpolgármestertől.
Márki-Zay Péter polgármester is a helyszínen volt, és ott elmondta: azok az idősek, akik itt élnek, nehezen mozdulnak ki, nem tudnak részt venni a programokon, eljönni a Kossuth térre, a borfesztiválra – kedves gesztus tehát, hogy a kelmeiek fellépnek az otthon szépen felújított ebédlőjében, és ott bemutatják táncukat, zenéjüket.
– Ott, az idősotthonban szereztünk tudomást – az akkora már megérkezett kiváló litvántolmácsunk, Vincze Eszter jóvoltából – egy nagyon kedves körülményről: az egyik házaspár a táncosok közül éppen a 40. házassági évfordulóját ünnepelte szombaton. A férj ott a helyszínen át is adott egy csokrot feleségének, de mi is készültünk virággal. A pártól megtudtuk azt is, hogy nemcsak most a negyvenediket, de már a 20. házassági évfordulójukat is itt, Vásárhelyen ünnepelték. Azt kívántam nekik, hogy a hatvanadikat is itt ünnepeljék – mesélte mosolyogva Berényi Károly.
A csoport nemcsak az otthonban aratott sikert fellépésével, hanem vasárnap a BFMK előtt is. A negyven fokos hőség nagy kihívást jelenthetett nekik: északi nép az övék, vastag posztóból készült népviseletük is az ő zordabb időjárásukhoz alkalmazkodik. Ennek ellenére végig bírták. A hőség dacára a vásárhelyiek is elég nagy számban összegyűltek a kisszínpad előtt, hogy megnézzék fellépésüket, és persze ott voltak a többi idelátogató testvérvárosunk delegáltjai is.
Az alpolgármester, Fejes Péter képviselővel együtt, az első sorban ült, hogy jól lásson, fotózzon. – Egyszer csak két litván táncos hölgy lejött a színpadról, és felkért két urat: mi voltunk épp kéznél Fejes Péter kollégámmal. Péternek van affinitása a tánchoz, nekem viszont falábam van – ecsetelte Berényi Károly. – Az összes nemlétező ritmusérzékemet elővettem, és próbáltam követni a táncpartnerem. Meg is tapsolt minket a közönség, de főleg a nálam profibb táncosokat – teszi hozzá némi öniróniával.
A fellépés végén az alpolgármester a színpadról köszönte meg a vásárhelyiek nevében litván testvérvárosunk néptáncbemutatóját, valamint innen is még egyszer köszöntötte a negyvenedik házassági évfordulóját ünneplő párt.