Az elmúlt évekhez hasonlóan ezúttal is Makón mondott beszédet nemzeti ünnepen a térség országgyűlési képviselője. Miközben a kormány ezrével hozza be az ázsiai vendégmunkásokat főleg az új akkugyárakba, Lázár János a Szent István Király plébániatemplomban arról beszélt, migrációpárti és a nemzetállami politika hívei mérik majd össze az erejüket a jövőben.
A beszédjének elején megköszönte a város képviselő-testületének azt a ,,nem könnyű döntését”, hogy jelentős ingatlanokat juttatott a történelmi egyházaknak. Elmondta, sem a tűzijátékkal, sem az ország tortájával, sem az össznemzeti mulatsággal nincs baja, de ha már egy templomban vannak, komoly dolgokról is lehet és kell is beszélni.
Szerinte Magyarországon vannak olyanok, – de kisebbségben, – akik azt mondják, eljött az ideje annak, hogy az európaiak helyét nem született európaiakkal töltsük fel és az országot önként és dalolva adjuk fel egy nemzetek fölötti birodalom kedvéért.
Valami furcsa gondolatmenetben megemlítette a francia külvárosokat, a makkhetesi erdőt, Vásárhelyt, a magyar ellenzék kampányfinanszírozási botrányát, a háborúba való európai belesodródás veszélyét. Ugyanis egyesek szerint a születésszám csökkenésére nem a családtámogatás a válasz, hanem az irányított betelepítés.
Vagyis az elmúlt bő 1000 év egyik legfőbb tapasztalata az, hogy azok a népek maradtak meg, amelyek önálló államot tudtak alapítani és megtartani. Végül migránsozással zárta a gondolatait: egy független nép lakói maguk döntenek arról, kivel akarnak együtt élni, ez a tétje a jövő évi csatáknak.