Különös statisztikai anomáliát tárt fel a Válasz Online-on április 1-én megjelent cikkében a TÁRKI kutatója, Gábos András és az ELTE statisztikusa, Tátrai Annamária.
A Gábos–Tátrai-féle kutatásban feltárt anomália lényege, hogy a nemzetközi trendektől, az eloszlási normáktól és a korábbi évek adataitól is eltérően meglepően sokan kerültek az elmúlt években abba a jövedelmi csoportba, ami éppen csak a szegénységi küszöb fölött van – ez klasszikusan olyan esetben fordulhatna elő, ha az adatok manipulálásával igyekeznének csökkenteni a szegénységben élők számát és arányát, hogy jobb képet fessenek az ország helyzetéről.
A KSH egyelőre annyit reagált erre, hogy a
„jövedelem eloszlásában megfigyelhető kiugrás összefüggésben van a keresetek minimálbérkörnyéki torlódásával. A nettó minimálbér és a szegénységi küszöb ezekben az években legfeljebb csak kismértékben tért el egymástól, ebből következően részben magyarázható a jövedelmeknek a szegénységi küszöb körüli torlódása.”
Tóth István György szociológus, a TÁRKI vezérigazgatója, számos nemzetközi és hazai szegénységgel és jövedelemeloszlással foglalkozó kutatás szakértője a Qubitnek most elmondta, ha van is hatása az egyéni bérek eloszlásának a háztartások jövedelemeloszlására, ez sok áttételen valósul meg, és semmi ok nincs arra, hogy béreloszlás torlódásai ilyen módon köszönjenek vissza. Egyébként azt sem támasztja alá semmi, hogy egy efféle torlódásnak éppen a szegénységi küszöb szintjén kellene bekövetkeznie. Miért éppen ott?
Ha súlyos következményekkel járó adatmanipulációra keresünk nemzetközi példát, nem kell Görögországnál messzebb utaznunk – igaz, Tóth szerint a görög gazdasági válságot előidéző államadóssági adathamisítások inkább a magyar kormány 2006-os trükközéseivel mutatnak hasonlóságot.
A mostani magyar eset jelentősége az, hogy ha a hivatal valamilyen módon hibás, vagy akár szándékosan manipulált adatokat hozna nyilvánosságra, akkor egész egyszerűen az lenne a helyzet, hogy nincs hiteles képünk a magyar társadalom és gazdaság valós viszonyairól.