Na, lehet cicegni, vagy elégedetten hátradőlni, hogy „Ugye ugye, nem megmondtam?!” De nincs mit szépíteni a dolgon, a helyesbítés az helyesbítés!
Aki csak a címet olvasta el és a képet nézte meg, annak azért nem pontosan világos, hogy miről is lehet szó, pedig egyszerű a helyzet.
Egy betű kimaradt az egyik utcanévtábláról az Andrássy út, Emlékponttal szemközti ház falán, így ott sokáig csak az Adrássyt olvasgathatta, akinek erre volt gusztusa, s aki nem csak szóképeket lát, ahogy látja azokat az olvasni tudók több, mint 95 százaléka.
Az évek óta meglévő „nyomdahibát” azonban a fennmaradó 5 százalék valamelyik tagja észlelhette és intézkedhetett is, mert a rossz feliratot végül levették a helyéről. Így annak már csak a nyoma, azaz a négy tipli látszódik. Így született meg a központi helyesbítés. Minden nyelvtannáci, a kákán is csomót kereső személy nagy-nagy örömére.