Az elmúlt héten öt napot töltött német testvérvárosunk, Hechingen rendőrdelegációja Hódmezővásárhelyen. A delegációt Márki-Zay Péter polgármester is fogadta, aki az – akkor még megnyílás előtt álló – Őszi Tárlaton is végigvezette testvérvárosunk rendőreit. Látogatásuk alkalmából mi is beszélgettünk küldöttségük vezetőjével, Sven Ewerlinggel, Hechingen város rendőrkapitányával.
Járt már korábban is Vásárhelyen, vagy most van itt először?
Már háromszor voltam itt, úgy emlékszem, utoljára hat évvel ezelőtt. Két éve nem jöttünk, akkor a covid miatt elmaradt az út, két évvel korábban pedig nem tudtam jönni, tehát az azelőtti alkalmon, hat éve jártam itt.
Hányan érkeztek most Hechingenből?
Sajnos most csak heten tudtunk jönni – eredetileg kilencen jöttünk volna, de ketten betegek lettek.
Mind a heten rendőrök?
Igen, mind a heten.
Mesélne nekem a hechingeni és a vásárhelyi rendőrség kapcsolatáról? Hogyan alakult ez ki?
Sok-sok évvel ezelőtt az akkori rendőrfőnökünk kezdeményezésére alakult ki, aki, ha jól tudom, a kerékpározáson keresztül került kapcsolatba az itteniekkel. Így kezdett alakulni az összeköttetés a két rendőrség között, miközben párhuzamosan a két város önkormányzata között is formálódott a kapcsolat.
Már 1996 óta fennáll ez a kötelék, tehát több mint negyed évszázada. Azóta felváltva találkozunk itt és Hechingenben, egyik évben a magyarok jönnek hozzánk, a következőben mi látogatunk ide.
Régebben egyszer biciklivel tették meg idáig az utat Hechingenből. Ez valamikor a 90-es években volt. 1000 kilométer tekertek, mire ideértek. Azt hiszem, négy-öt nap alatt tették meg az utat.
Ez nagyon gyors!
Igen, kb. 200 kilométert tettek meg naponta. Lehet, hogy egy hét volt… Láttam képeket az útról. A rendőrfőnökünk, aki most készül nyugdíjba menni, ő is részt vett rajta.
Melyek azok a területek, ahol a két város rendőrsége együtt tud működni?
Egyrészről kulturális kapcsolatról van szó: találkozunk, beszélgetünk, és közben persze a szakmai tapasztalatokat is megbeszéljük. Hogy vagytok, mi a helyzet nálatok, milyenek a struktúrák, amikben dolgozunk, milyen aktuális események vannak, és hasonlók. Nagyon jó beszélgetéseink voltak és vannak, ami mindig gazdagítja a szakmai életünket is. Szakmailag olyan szempontból érdekes, hogy néhány problémával, amelyekkel a magyar kollégák itt az EU külső határánál szembesülnek, annak mi egy másik oldalát látjuk, amikor a migránsok Hechingenbe érkeznek – hiszen valamikor oda is megérkeznek. Tehát a migrációs probléma az egyik, ahol sok párhuzamot fedezünk fel, illetve a magyar állampolgárok tekintetében is, akik kivándorolnak Magyarországról valamilyen okból, Hechingenbe kerülnek, és ottélőként kerülnek kapcsolatba a rendőrséggel. És ahogy hallottam, nagyjából ugyanazok miatt a problémák miatt, mint már itt is – és most óvatosan fogalmaztam. Társadalmi, etnikai kisebbségiekről is szó van, akik kivándorolnak Németországba – ez EU-n belül viszonylag egyszerű, de vendégmunkások esetében is kell időnként együttműködnünk, amikor nyelvi probléma adódik. Vagy volt olyan, hogy átfaxoltunk egy dokumentumot gyorsan a magyar kollégáknak, akik aztán meg tudták mondani, valódi-e, vagy sem. De közvetlen módon nem dolgozunk együtt a magyar kollégákkal.
Mi lehet a jelentősége egy ilyen kapcsolatnak németek és magyarok között?
A világ egyre jobban tágul a globalizációval. Európa is a bővülés mellett döntött, amikor a kelet-közép-európai államokat felvette tagjai közé. Hogy európai szinten jobban megismerjük egymást, és igazán éljük is az európai gondolatot, annak ez egy nagyszerű példája. Nem volna ilyen izgalmas, ha egyszerűbb lenne a nyelv. Ezzel a nehéz némettel, meg a még annál is nehezebb magyarral rá vagyunk kényszerítve, hogy angolul kommunikáljunk. A kapcsolódás is messze nem olyan egyszerű, mint akár az angolokkal, vagy a franciákkal. Ilyenkor tudatosul az emberben, milyen hidakat kell építeni ahhoz, hogy együtt tudjunk működni, együtt élni ebben az államszövetségben. Hogy közösen kezeljünk problémákat, amelyek itt egy kicsit mások, mint nálunk, de valahogyan össze is függenek a mieinkkel. Ezek a legalsóbb szinttől kezdve felfelé a politikáig, mindig vissza-visszatérően ugyanazok. Nagyon izgalmas ezt a mi szintünkön egészen közvetlenül megtapasztalni: a kollégák pontosan ilyen témákról beszélgetnek egymással. Nagyon jó példája volt ennek, amikor ma délelőtt a polgármesterrel teljesen spontán megnéztük a művészeti kiállítást a múzeumban (vagyis az őszi tárlatot – szerk. megj.), mindenféle vezetés nélkül, bár a polgármester elmagyarázott néhány dolgot, és volt ott valaki a múzeumból is.
Annak ellenére, hogy sem mi, sem a magyar kollégák nem nevezhetők műértőknek, a művészeten, és annak szemlélésén keresztül sok párbeszéd jött létre a legkülönbözőbb dolgokról. És azt gondolom, éppen ez az, ami az európai gondolat mögött van: gondolatokat vinni a határokon át, közös dolgokat felfedezni, és abból növekedni.
Ez nagyon szép gondolat! Mit láttak itt az elmúlt négy napban?
A program nagyon tartalmas és szórakoztató volt. Számomra érdekes látni, mennyire hagyománytisztelő a magyar nép, milyen gondosan ápolják a kultúrájukat, a gyökereiket. Ennek példája Mezőhegyes is, amit most meglátogattunk. Nagyon érdekes volt, hiszen ott már 100 éve is lovakat tenyésztettek a hadseregnek, ebből fejlesztettek ki évek alatt egy szép gazdaságot. 10, 12 évvel ezelőtt voltam itt utoljára, és azt látom, hogy Magyarország strukturálisan fejlődik, jó autópályák vannak például. Kényelmesen el lehet jönni gyakorlatilag Németországtól idáig autópályán, minden gyönyörűen kiépítve, semmi probléma. Lehet látni, hogy mindenhol előrehalad a civilizáció, de az a fontos, hogy ez együtt, közösen történjen. Ami még feltűnt, hogy fontos a magyaroknak az épített örökségük, vigyáznak rájuk, ez itt a városban is látszik. De elvittek minket most a Tisza-tóhoz is, ott is ugyanezt érzékeltük. Ott is vigyáznak a régi magyar motívumokra, összeszövik a tradíciókat, a történelmet a modernnel.
És mit láttak Hódmezővásárhelyből?
Sajnos még nem sokat, ma délután fogunk még kicsit körbejárni. Erről beszéltünk is a vendéglátóinkkal és a polgármesterrel: Hechingenben is, itt is mindig sok programot csinálunk a környéken, de magában a városban kevésbé, mert a vendéglátók általában azt gondolják, az unalmas lehet, és inkább megspórolják a vendégeknek. Pedig leginkább ez érdekelné az embereket! De ennek történeti háttere is van, eleinte sokat voltunk városon belül – az ember először ugye bemutatja a várost – és aztán ez persze egy idő után valóban unalmassá válhatott a résztvevőknek. Ezért inkább messzebbre mentünk. Bár most egy kicsit kezdünk visszatérni ahhoz, amit a kapcsolat elején tettünk, vagyis hogy a várost, és a környéket járjuk be. A következő alkalmakkor valószínűleg inkább megint ezeken lesz a hangsúly. Legalábbis ezt hallottam ki a csapatunkból, mint kívánságot.
Hidakat építenek – Sven Ewerling hechingeni, és Szabó Zsolt vásárhelyi rendőrkapitány
Elég sok minden változott Vásárhelyen az utóbbi években.
A polgármesterek minden évben találkoznak és tapasztalatot cserélnek. A belvárost persze láttuk, de magában a városban valóban kevés dolgot csináltunk.
Vannak új csúszdáink a strandon, és új kempingünk is. Hallott ezekről?
Igen, ezt említette a polgármesterük, hogy milyen szuper. Turizmus szempontjából nagyon vonzó hely Magyarország. Emlékszem, régebben az én szüleim is ide jöttek nyaralni. Hosszú időre aztán ez kiment a divatból, inkább Spanyolországba, vagy Olaszországba mentek a németek, de most úgy gondolom, Magyarország is sokkal vonzóbb turisztikai célpont lett. A vízirendőrség egyik embere bemutatta nekünk a (feltehetőleg Tisza-tó – szerk. megj.) környéket turisztikai szempontból – eddig nem is tudatosult bennünk, hogy ennyire jó lehet itt üdülni.
Szóval utolsó délután még egy kicsit kikapcsolódnak a városban?
Igen, a többiek beutaznak Vásárhelyre, én viszont maradok a szálláshelyünk környékén, Mártélyon. Természetszerető ember vagyok, én inkább a Tisza mellett sétálok, megnézem az erdőt.
Érdemes megnézni a tanösvényt, most újította fel a város a pallósort.
Hat évvel ezelőtt jártam ott, akkor elég kalandos volt. De szeretem a kalandokat, szóval semmi gond!