Második alkalommal jöttek össze a Kopáncsi Tanyamúzeum udvarában a Kopáncsiak Baráti Köre hívó szavára azok, akik valamilyen szállal e tanyavilághoz kötődnek. Volt közöttük, aki ott született, aki ott nevelkedett, aki ott tanított és olyan is, akit szerettei emléke köt oda.
Tavaly júniusban egy emlékoszlopot avattak valamennyi kopáncsinak. Az egy évvel ezelőtti elhatározásuk, hogy minden év júniusában találkoznak, a járvány miatt végül szeptember első szombatjára tolódott.
A szervezők munkáját nem csak a közel 80 fős társaság összehívása, hanem a színvonalas megemlékezés is dicséri. Hősné Nagy Sára a szervezők nevében üdvözölte az egybegyűlteket; Major Istvánné a Gorzsa-Kopáncsi Református Egyházközség tiszteletes asszonya igét hirdetett és áldást mondott; Berényi Géza volt felsőkopáncsi tanító emlékeit osztotta meg; Dani Imre egykori alsókopáncsi diák pedig Kopáncs és Iskolám című verseivel idézte fel az egykori tanyavilág és iskolája hangulatát. Együtt, közösen emlékeztek a 70-es évek előtti Kopáncsra, amikor még élet volt az iskola falai között, amikor még alkonyat után pertóleumlámpa pislákolt a tanyák ablakaiban.
A jó hangulatú találkozóról még több fotót az önkormányzat gyorshír szolgálatának oldalán nézhetünk meg, ide kattintva.