Alaposan elszabadulnak az indulatok a közösségi térben, anyázások, egymás életveszélyes fenyegetése, gondosan vagy gondatlanul megválogatott sértések sorakoznak egymás alatt, a témától függetlenül.
Az idióták világa ez, azoké, akik azt sem tudják mit írnak, ha meg tudják, az emberi butaság legmélyebb rétegeivel kérkednek, mint természetfeletti tudás letéteményesei. Osztják az észt veszettül, szakértenek, vagy megosztanak mindenfélét, amit csak találnak.
Ez a világ azonban nem az övék, hanem inkább a totál idióták, a képernyőbátrak, a fotelhuszárok világa. Azoké, akik lankadatlan szorgalommal gyaláznak mindent és mindenkit, még akkor is, ha valaki csak egy aranyos cicás képet oszt meg a Facebookon.
Mert itt mindent lehet, válogatott sértéseket, rágalmakat szórni bárkire vagy bármire. A magyar nyelv legtrágárabb, legbecsületsértőbb kifejezéseit is boldogan és önfeledten lehet leírogatni, nem kell semmitől sem tartani. Elég létrehozni egy avatárt magunk helyett, s szóban már gyepálhatjuk a szomszédot, a haragosokat, a gyűlölt focicsapatot, politikust, a közös képviselőt.
Az álnéven, ál- vagy saját profillal rendelkezők egymás posztjain húzzák fel leginkább magukat, s egy idő után keresik is egymást, hogy dühösen fröcsögtessék szét mérgüket, amolyan hangos, de törpe kisebbségként. Szinte következmények nélkül és csoportokba verődve, mint a fundamentalisták, akik számára az egyedül üdvözítő álláspont az övék, s tűzzel-vassal terjesztik, másokra is ráerőltetik ezt. Az ellenkező vélemény pedig csak olaj a tűzre, mely miatt a méregtől bepipulva robbannak fel a kommentelők.
Nyelvi eszköztáruk olyan szűk, amilyen az agyuk lehet: a genitáliák neveit csak úgy röptében alkalmazzák, de fenyegetőznek minden mással, a pokol tüzétől, az akasztásig. És ezek a trollkodók, gyűlölködők általában sértett, meg nem értett vagy megsavanyodott emberek, akiknek egész életükben nem jutott más boldogság, mint ez. De, mint tudjuk, boldogok a lelki szegények. És ők azok, boldogok a mások legyalázása, bemocskolása közben. Bepirosodott arccal, összeszorított ajkakkal élvezik a másokra (érts nem önmagukra) zúdított mocskot.
De ez legyen az egyetlen élvezetük.