Nagy Gergely református teológus és Boldogkői Zsolt ateista biológusprofesszor vitatkoztak egymással immáron másodjára az ez előbbi által vezetett Kálvinista Apologetika (csekkolnom kellett) YouTube-csatornáján. Az, hogy az ateisták megjelennek a médiában, mármint ott ülhetnek, nem csak kiátkozzák őket full HD-ban, az önmagában nagy dolog. No persze nem a hagyományosban, ahol a két hivatalosan nem állami hírcsatorna két híradó közt vallási fundamentalista műsorokban értekezik az abortusz és a leszbikusok (ízlés szerint Soros) összeesküvéséről, hanem az újmédiában, de akkor is.
Az egyébként sem gyakori hazai vitáktól abban már merőben jobbat tudott mutatni, hogy a résztvevők nem elbeszéltek egymás mellett, nem a kamerának kiabáltak bonmot-kat, hanem valóban az látszott rajtuk, hajtja őket a szándék, hogy legalább megértsék egymás gondolatait. Ennél nagyobb célt egymás relációjában nem tűzhettek ki, hiszen amikor Nagy Gergely az oldalukon merch-ként árult „a kereszténység észszerű” pólóban ült be, Boldogkői Zsolt pedig az elején kifejtette, hogy a homeopátiával kezeli egy szinten a vallást, ami bár nem zavarja az emberi kapcsolataiban, de azért szükségtelennek érzi, akkor sejthető volt, hogy ez itt nem a meggyőzések úgy két és fél órája lesz. Apropó hossz, egy-két hullámvölgyet leszámítva nem volt ez rossz, a látszóan szépen formálódó törzsközönségen túl is élvezhető volt az átlagnéző számára, és többnyire fenn is tartotta a figyelmet a végéig.
Talán az egyik legnagyobb nehézséget a követésben az okozta, hogy miután fényévekre voltak egymástól a vitapartnerek, ezért általában egy-egy alapállítás, de sokszor még egy-egy kérdés is olyan előfeltevéseket tartalmazott (a természettudomány nem tudja vizsgálni a múltat, vs. nem használod a racionális megközelítést, stb.), amik aztán csapongó és végeláthatatlanul szerteágazó vitákat kezdtek el elindítani, de ezeket szerencsére a nagyon a helyzetet uraló és láthatóan rutinos moderátor megfékezte, addig hagyta, ameddig muszáj volt, inkább közbeszólt: „tisztázó kérdés”. Egyébként ezeknek volt köszönhető vélhetően, hogy nem beszéltek el egymás mellett és hogy alapvetően a vita tényleg követhető volt. Ugyan a háromnegyede körül megindult a másik által nem olvasott publikációk dobálása, de ezt hamar rövidre zárta Paár Tamás, és végül abban maradtak, hogy a leírásban linkelik őket. A törzskövetők aktivitásából nézve sokan el is fogják őket olvasni, amiért először is le a kalappal, másodszor ezek után senki ne mondja nekem, hogy a vitákat meg kell hagyni a nácizás-komcsizás szintjén!