Szombaton délelőtt a lerombolt, megszüntetett iskola egykori diákjai, tanárai, szakoktatói avattak táblát az iskola helyén, a valamivel több mint 800 millió forintból létesült Hódtói Szabadidőpark Bagolyvár felőli bejáratánál.
– Ide jártam, a bezárás előtti utolsó évfolyamba – mondta a legfiatalabb egykori kossuthos diák, míg a legidősebb korosztályok egyike az 1968-as évfolyam tablójáról készült fényképpel a kezükben osztották meg egymással az emlékeiket.
Megtették ezt több, mint kétszázan. Mindazok, akik részt vettek az iskola diákjai által állított, a Hódtói Szabadidőpark Bagolyvár felőli bejáratánál lévő emléktábla szombat délelőtti avatóján. Aki nem állt a tömegben a járdán, csak autóval járt arra, az integetett a résztvevőknek, vagy a duda megnyomásával jelezte támogatását.
A Kossuth Zsuzsanna Szakközépiskola 1963 és 2014 között működött, kezdetben a volt leánygimnáziumban (az épületben most a Domonkos Rendi Nővérek Liszt Ferenc Ének-zenei Általános Iskolája működik), majd onnan a mai Tóalj és Kaszap utcák kereszteződésébe, az egykori nádas, vizes területre emelt, tornatermes, földszintes épületbe költöztek 1977-ben. Innen 2014-ben ballagott el az utolsó osztály, az épületet pedig nem sokkal később 80 millióért bontották el, hogy mára nyoma se maradjon. Elveszett az iskola, kiváló tanulói révén országos, sőt világhíres neve is, ahogy elveszett, mára a töredékére olvadt a vásárhelyi műszaki oktatás is.
– Egy avatás általában emelkedett hangulatot feltételez, sajnos engem ez az avatás szomorúsággal tölt el – emelte ki az egyik padra állva elmondott avatóbeszédében Szűcs László, aki 1967-ben diákként lépte át először az iskola küszöbét, 1974-től már az iskola tanára, majd a rendszerváltás környékén kilenc évig műszaki igazgató-helyettesként dolgozott, a 46 éven át tanított. Elmondta, hogy az épület bontását azzal indokolták, hogy az nem bírt volna ki egy földrengést, miközben a városháza is hamarabb összedőlt, volna, mint az iskola. A kezdettől beázott födémet is rendbe lehetett volna tenni, kisebb összegből, mint amit az egykori József Attila iskola Árpád utcai épületére költöttek (ez ma a Gregus) ahová a kossuthos diákokat költöztették.
– Ez az épület volt – utalt a lerombolt iskolára – az egyik záloga a műszaki oktatás eredményessé tételének. A fejlődést jellemezte a gimnáziumi osztály indítása, az informatikai és a gépészeti oktatás felfuttatása.
Felidézte, hogy az iskola diákjai az európai és a világ szakmai versenyein öregbítették a Kossuth Zsuzsa és a város jó hírét. S azt is, hogy az iskola hat tantermes bővítésekor dr. Rapcsák András polgármester már a felsőfokú képzést is vizionált ide. Halála után mégsem ezt történt. – A szakmai képzés elsorvasztását már előre jelezte az iskolai műhelysor lezárása, és átköltöztetése a 602-esben épített három kis terembe. Nagyon érzékenyen érintett az iskola lebontása, a gimnáziumi osztályunk elvétele mellett Kossuth nevének lecserélése, illetve szellemének elsorvasztása. Nekem az a szerencse adatott, hogy ugyanabban a tanári szobában dolgozhattam és ugyanazokban a tantermekben taníthattam, ahol anno Szabó Magda és Németh László. Az épület lecserélhető, de a szellem megmarad! Mindent összevetve a Kossuthra is igaz a Talleyrandnak tulajdonított mondás: „Ez több, mint bűn, ez hiba!” – mondta többször is tapsot kiváltó beszédében.
De hallgassa meg Szűcs László beszédét:
Márki Zay Péter polgármester beszédében kiemelte: – Az igazi bűn és hiba az nem annyira az épület elbontása volt, bár azt fel lehetett volna újítani, és folyhatott volna itt oktatás, hanem az, hogy az a szakképzés szűnt meg, amely mindig a jövő záloga.
De hallgassa meg mit is mondott Vásárhely polgármestere:
– Iskolaszéki tag voltam annak idején, amikor arról szavaztatták meg a diákokat és a tanárokat, hogy felvegye-e az intézmény Rapcsák András nevét – mondta Havránek Ferenc, egykori települési képviselő. – Amikor ezt elutasították, azt mondtam, hogy ebből még baj lesz. Nem is gondoltam, hogy igazam lehet.
Az egykori kossuthos öregdiákok, tanárok és szakoktatók a délelőtt folyamán felidézték iskolai emlékeiket, életük sorát, épp úgy, mintha egy kibővített évfolyam találkozón vettek volna részt.