A vásárhelyi sportéletről tegnap este kezdődött Talmácsi György sporttörténész a háromrészes előadás-sorozata a könyvtárban.
Bár az egykori kaszinó falán lévő tábla szerint 1898-tól datálódik a szervezett vásárhelyi sportélet, de Talmácsi György kutatásai szerint már jóval korábban, 1867-ben megalakult a Hódmezővásárhelyi Polgári Lövészegylet. A vásárhelyi sportolók az 1880-ban indult Palicsi Olimpiai Játékokon is rendszeresen részt vettek.
– Vásárhely nagyon büszke a festészetére, a színművészeire, néhány tudósára, a majolikára, de a vásárhelyiek kevésbé ismerik a város sportmúltját, amire legalább ennyire büszkék kellene, hogy legyünk – mondta Talmácsi György, aki több mint két évtizede kutatja a város sporttörténetét, átolvasva emiatt a korabeli helyi, illetve országos sajtót.
– Leginkább az 1945 utáni sportolókat, illetve sporteredményeket ismerik az emberek, pedig a városi sportélet, azaz a testkultúra már jóval korábban, az 1960-as években elkezdődött. Angol mintára, de szükség volt arra is, hogy az embereknek ekkortól lett szabadidejük. A korai vásárhelyi sportolók nagyon-nagyon szép eredményeket értek el, s talán azért nem ismerik őket, mert a jeles sportolók középiskolás korukig éltek a városban, majd sportpályafutásukat is a szegedi, vagy a budapesti folytatták.
A vásárhelyi sportolók a HTVE, azaz a Hódmezővásárhelyi Torna és Vívó Egyesület (HTVE) megalakulása után, azaz az 1900-as évek elején atlétikában és vívásban értek el szép eredményeket.
Részt vettek a Vermes Lajos által az 1880-as években kitalált Palicsi Olimpiai Játékokon, melyen lövészet, távol-, magas- és rúdugrásban, azaz viadorugrásban indultak. De akadt olyan ma már furcsa sportág is, mint a város körbe gyaloglása vagy távol dobás, egy 17 kilós tárggyal. Sokszor nemhogy a nézők, de a versenyzők sem tudták, mi történik, mert nem voltak szabályok. Ezeket ugyanis csak az 1880-90-es években hozták.
A vásárhelyi tömegsportéletet egy 1868-as művelődési miniszteri rendelet lendítette fel, mely kötelezővé tette az iskola sportoktatást bizonyos iskolatípusokban, így a Református Főgimnáziumban, azaz a Bethlenben és a polgári fiúiskolában. Borsi Géza tanító lett az első vásárhelyi testnevelés szakos tanár, aki tanfolyamokat végzett és vívómesteri képesítést is szerzett.
Vásárhelyen évente rendeztek néptornát, dísztornát. Rend- és gúlagyakorlatokat mutatták be a diákok – óriási érdeklődés mellett.
Az első kiemelkedő vásárhelyi sportoló Gál Dániel volt, aki úszásban és kerékpározásban tűnt ki, de a jeles sportolók közé tartozott Sajtos Samu, illetve a Magyarország örökös vívóbajnoka címet is kiérdemlő, később városi rendőrkapitánnyá lett Szathmáry Tivadar, vagy Kiss Imre háromszoros magyar és egyszeres német(!) bajnok rúdugró.
– A vásárhelyi sport alfájának és omegájának elsősorban Banga Sámuelt tartom, aki a HTVE egyik első sportolója volt. 1905-ben elvégezte a Nemzeti Tornaegylet tornatanár képző tanfolyamát, és onnantól kezdve egészen a nyugdíjazásáig a mai Bethlen gimnázium tornatanáraként dolgozott. A keze alól fantasztikus sportolók nőttek ki.
A szervezett futballélet 1911-ben kezdődött Vásárhelyen, a HETE megalakulásával, de az első hivatalos labdarúgó mérkőzést a Vásárhelyi Atlétikai Club, azaz a VAC csapata játszotta. Az első világháború törést jelentett a sport számára. Majd a foci a háború után lett igazán népszerű a nagyközönség és a sportolók körében is.
– A vásárhelyi labdarúgásra azonban annyira nem lehetünk büszkék, mint más sportágakra, hiszen az csapat(ok) általában a déli területi alosztályan szerepeltek, ami akkor a labdarúgás harmadik vonalát jelentette. Vagy ebben, vagy a megyei első osztályban játszottak a vásárhelyiek. A HMTE és a HTVE csapata küzdelme kísérte végig az 1945-ig tartó időszakot – vázolta a foci korabeli helyzetét a kutató.