Ezzel az Arany János után szabadon vett (ráadásul általa nem is bizonyítottan leírt/kimondott) idézettel fejezném ki azt, hogy a vasútvillamosok ügyében a pro és a kontra oldalnak is illik/illene egy lépéssel hátrébb állnia. A beruházás megépült, a járatok mennek, a beüzemelési időszakban hibákkal, ez tény. A sajtónak a meghibásodásokról kötelessége tájékoztatást adni, és felesleges Lázár Jánosnak és szavazóinak azt gondolni, hogy csak mert kérdéseket teszünk fel a projekttel kapcsolatban, egyből pokolba is kívánjuk azt, vagy kárörvendünk. Kárörvend a fene! Mert a vasútvillamos, minden furcsasága és anomáliája ellenére nem a pokolból jött, nem ördögtől való elképzelés. A célokkal például messzemenőkig egyet lehet érteni, mert ami a Szeged határában a ki/bevezető utakon megy csúcsidőben, az valóban nehezen elviselhető. Véleménycikk.
A vasútvillamos kérdésében magasan szállnak az érzelmek, ami igencsak elhomályosítja a tisztánlátást. Ez nem újdonság, a tram-train kérdése politika, ahhoz pedig már régóta hozzászokhattunk, hogy a politikusok nem a józan gondolatokra, hanem az érzelmekre szeretnek hatni. Ezért van az, ebben az esetben, hogy Lázár János, ha a számára nagyon kedves tram-traint valaki némi, akár illő kritikával is, de illeti, akkor az egyből a keresztbe tevő ultijátékos, a kishitű, a haladás ellen ágáló magyar, a genyózó, a balliberális. A kárörvendő. Azt persze nem tudom, hogy vajon Márki-Zay Péter hátországához tartozom-e (Lázár János szerint és aki kedveli őt, annak mindenféleképpen), de azt azért megjegyzem, hogy illene pro és kontra mindkét félnek egy lépéssel hátrébb állni.
Mert messze nem arról van szó, amit Lázár János állít. A tram-train itt van velünk, senki nem akarja visszabontani, de azt meg lehet jegyezni, hogy még vannak hiányosságai, amik akkor is kellemetlenek, ha mindenki szeret a próbaüzem szó mögé bújni. Bevallom, engem annyira nem zavar, ha egy jármű 2-3 percet késik. Ez csak akkor szorul magyarázatra, ha valaki kifejezetten az időhatékonyságot hangsúlyozza és konkrétan megnevezi, hány perc alatt lehet A pontból B pontba érni, és ez a beruházás fontos legitimációs pontja. Mert akkor már +2 perc is kimondottan lényeges különbség, ami ráadásul visszaellenőrizhető.
Összességében a sajtó jó esetben csak a tényeket írja le. Az első héten voltak késések, sőt, sok órával később járatkimaradások is (ezt személyesen tapasztaltam), de a hét második felére körülbelül összeállt a rendszer. Ezt is el kell ismerni, a 35 perc, amit Lázár János hirdetett, már talán csak 1-2 percet csúszott (ami ismét mondom, nálam bőven hibahatáron belül van), néha esetleg ötöt.
A médiának igenis fontos dolga, hogy egy ekkora volumenű beruházásról beszámoljon. Kárörvendést egyszer sem éreztünk, ezt nyugodtan, többes számban is kijelenthetem. De voltak olyan fennakadások, amik nem azért voltak, mert már volt utazóközönség és nem is azért, mert egy őznek ment a vasútvillamos.
Viszont azt szintén el kell ismerni, hogy a kritikusoknak is illik egy lépéssel hátrébb állni. Mert bár a beruházás soká, vagy talán soha nem térül meg (kérdés, ez feladata-e a közösségi közlekedésnek), de arra, hogy ez megérte-e végleges választ nem pár hét, hanem pár hónap, talán egy év múlva tudunk majd adni. És bármennyire is érzékeny Lázár János, a válasz attól még lehet az, hogy nem. Mint ahogy az is lehet, hogy igen.
Mi biztos nem kárörvendünk, de a hibákat nem lehet elhallgatni.