Voltak írók, akik nem csak enni szerettek, de főzni is, és meg is írták – derült ki Csáki Zsolt gasztrolovag A fakanától az írópennáig című gasztro-irodalmi kalandozása első részében csütörtök este a Németh László Városi Könyvtárban.
– Jókai Mór, a Kárpáthy Zoltán című regényében leírta a svédasztal minden jellemzőjét, ábrázolta, hogyan tülekednek az emberek, hogyan próbálnak másokat megelőzni, mert azt hiszik, hogy nekik nem marad abból a falatból. De ő is csak így messziről szerette a konyhát, annak ellenére, hogy még bablevest is elneveztek róla. Krúdy Gyula nem csak igazi ínyenc volt, de ha volt pénze, a Gundelnél ebédelt, ha nem volt, beérte egy sörkiflivel. A hölgyek szívét megdobogtató Bródy Sándorhoz, pedig a gyengébb nem tagjai képesek voltak átcsónakázni a Margitszigetre egy vacsorára, lévén akkor még oda nem vezetett híd – villantotta fel az irodalom és gasztronómia ezen érdekességeit és összefüggéseit Csáki Zsolt gasztrolovag A fakanától az írópennáig című gasztro-irodalmi kalandozása első részében. – Persze vannak írók, akik szeretnek enni és szeretnek főzni, vagy csak szeretnek írni az ételekről – tette hozzá.
A tegnap esti előadás zöme Krúdy Gyuláról szólt, aki igazi ínyenc volt, még a legegyszerűbb ételekben is megtalálta a szépséget, s aki képes volt a fenn említett sörkiflivel kitunkolni kispörköltjét, majd azt egy kis vörösborral leöblíteni. És aki éppen úgy ütötte ki a csontból a velőt, ahogy Latinovics Zoltán, a Szinbád, című filmben tette. Szó esett Petőfiről, aki nem volt ínyenc, nem volt nagyevő, mégis nagyon sok étel viseli a nevét. Ráadásul hozzá fűződik a székelykáposzta is, amely nem a székelyekről, hanem Székely Józsefről kapta a nevét, aki Petőfi ügyvéd barátja volt. A két cimbora 1846-ban együtt tért be egy fogadóba korgó gyomorral. A konyha már üres volt, a kocsmáros nem tudott sok mindennel szolgálni, csak maradékkal. Székely kérésére a maradék pörkölt és savanyúkáposzta-főzelék lett összemelegítve, így született meg a székelykáposzta, a fogás, melyért Petőfi vissza-visszatért a fogadóba.
– Az ételek szeretete ugyanolyan fontos minden embernek, mint a szerelem vagy a művészetek iránt való rajongás. A konyhaművészetre úgy kell tekinteni, mint egy alkotásra. Ezek az írók megtalálták a saját eszköztárukban azokat a szavakat, kifejezéseket, azokat az eszközöket, melyekkel úgy tudnak bemutatni ételeken keresztül sorsokat, helyzeteket, élethelyzeteket, amiket egyébként más költők, írók vagy akár ők maguk is, másmilyen formában, más eszközökkel tettek meg. Az ételek szeretete, bemutatása ugyanolyan fontos lehet annak bemutatásában, hogyan viszonyulnak egymáshoz a szereplők egy adott regényben, vagy novellában.
– Felnőtt fejjel vettem észre, hogy a régi nagy-nagy írók műveiben meg lehet találni azokat a gyöngyszemeket, azokat a finomságokat, az ízeket, melyek benne vannak írásaikban és azok a gasztronómián keresztül irodalmi értéket teremtenek – mutatott rá az összefüggésekre Csáki Zsolt gasztrolovag.
És mert hatalmas a téma, ezért a gasztro-irodalmi kalandozás ez alkalommal nem is ért véget, ősszel folytatódik majd és a gasztrolovag tervez jövőre egy harmadikat is, amelyben feleleveníti azokat a híres költőket, írókat, akik szerettek az ételekről beszélni, szerették megkóstolni azokat, vagy csak írtak azokról, hol jót, hol rosszat.
Kóstolni való csütörtökön este a könyvtárban is akadt, s ki-ki eldönthette, hogyan illeszkedik egymáshoz a gasztronómia és a konyhaművészet. Ráadásul Benkő László, Novák Vivien és Rácz Attila tolmácsolásában egy-egy mű részleteit is meghallgathatták.