Az Emberi Jogok Világnapján adták át a Márki-Zay Péter által alapított Bogdán László díjat. Az idei díjazott Oláh Borbála, aki a Beer Miklós által alapított Szent Ferenc Szegényei Alapítvány munkatársaként több mint 70 családon segít nap mint nap.
Egy díjátadó gála keretében adták át immár harmadik alkalommal a Bogdán László díjat Hódmezővásárhelyen, az Emberi Jogok Világnapján. A díj megalapításával az volt a cél, hogy méltó módon maradhasson fenn Bogdán László emlékezete, életműve és példamutató munkássága inspirálja a jelen és jövő generációit.
Márki-Zay Péter, a Mindenki Magyarországa Mozgalom elnöke, polgármester, a Bogdán László díj alapítója ünnepi beszédében felidézte Bogdán Lászlót a színpadon, felsorolva azokat az emlékeket, amelyek meghatározóak voltak barátságukban.
Márki-Zay Péter azt is elmondta, hogy külföldön töltött évei során megtapasztalta azt, milyen a kisebbségi lét, bár kihangsúlyozta, valószínű, hogy a töredékével találkozott azoknak az előítéletekkel, amikkel a magyarországi cigányságnak meg kell küzdenie.
„Amikor a cigányságról gondolkodunk, két nehézséggel kell szembenéznünk. Elsősorban nem lehet sikeresebb egy társadalom, mint annak legelesettebb tagja. Másodsorban a cigányság nélkül nem lehet Magyarországnak sem jövője, ezt Bogdán László úgy fogalmazta meg annak idején, hogy ketyeg a cigány plutónium. Magyarország jövője szempontjából tehát nagyon fontos, hogyan tudjuk a cigányságot és a szociális problémákat kezelni.”
– hangsúlyozta a polgármester.
A cigányságban azonban nem csak azok küzdenek előítéletekkel, akik gazdasági szempontból rászorulók, hanem minden egyes tagjuk, csupán a bőrszínük miatt. Ez keresztény emberként Márki-Zay Péter számára elfogadhatatlan, ahogyan az is, hogy milliók élnek Magyarországon mélyszegénységben, akik között nem csak cigányok vannak, de van átfedés. Ez ellen küzdött Bogdán László, Cserdi polgármestereként sikeresen.
Bogdán Lászlótól számos példát lehet átvenni, azt, hogy a településén megszüntette a bűnözést, hogy az ott élőket képessé tette a boldogulásra, munkát szerzett nekik és élhető körülményeket alakítottak ki közösen, eljutottak oda, hogy ők adományoztak budapesti kórházaknak zöldségeket, hogy példát mutatott.
Ahogyan azt a mondását is, amivel rávilágított a nincstelenség pszichológiájára:
Szegény embereknél nincs a vágynak kerítése.
Márki-Zay Péter kihangsúlyozta, hogy ennek a költői mondatnak ismeretében megérthetjük azt, ami előtt sokszor értetlenül állunk, miért van az, hogy a mélyszegénységben élők amint kevés pénzhez jutnak, süteményt vásárolnak, vagy taxira költenek.
Bogdán László ennek az ismeretében gondoskodott a sajátjairól. Élharcosa volt annak is, hogy a cigány szót ne cseréljék ki polkorrekt szavakkal, mint a roma, hanem elérni, hogy a cigány szónak ne legyen pejoratív értelme.
„Nekünk nem alkalmazkodni kell mindenféle előítélethez, hanem büszkén, új tartalommal, szeretettel feltölteni az amúgy is ismert szavainkat. Nem az a feladatunk, hogy a cigány szó helyett találjunk valami mást, hanem hogy szeretettel mondjuk ki a cigány szót.”
Ahogyan a díjazott, Oláh Borbála szerint is a cigány egy gyönyörű szó.
Márki-Zay Péter szerint egy hosszútávú szent cél az, hogy minden nap azon dolgozzanak, hogy megszűnjenek az előítéletek, hogy senkit ne érhessen hátrány a bőrszíne, vagy az anyagi helyzete miatt.
A díjazott Oláh Borbála meghatottan mondott köszönetet a díjért. Úgy fogalmazott, hogy nagyon nagy elismerés számára a díj, mert egy olyan ember emlékére kapja, akit mindig nagyon tisztelt.
„Az ember küldetésként kapja ezt a feladatot, hogy gondoskodjon a sajátjairól”
– fogalmazott. Ne a cigányságunkkal domborítsunk, hanem az emberségünkkel – idézte Bogdán László szavait, majd kitért arra is, hogy külön megtisztelő Varga Gusztáv és L. Ritók Nóra után megkapni a díjat. „Ilyen emberek után, én a kis Boriska egy ilyen szintű elismerést kaphatok azért, ami számomra természetes, hogy magam körül rendet rakok, hogy mindenkit elfogadok magam körül több mint megtisztelő.” – fogalmazott a színpadon.
Oláh Borbála a cigányságnak azt üzente, hogy
legyünk büszkék arra, amik vagyunk, mert mindnyájan egyek vagyunk, az emberségünk egy. Erre jönnek még rá szép dolgok, a cigányságunk, a színességünk, a szeretésünk.
A többségi társadalomnak is üzent, úgy fogalmazott, „nekik is van mit tanulni tőlünk. Az érzelmeink megélését, kifejezését, a táncot, a zenét, hogy merünk sírni és nevetni.”
Segítőinek is köszönetet mondott, akikkel a nógrádi kis falvakban mintegy 60-70 családnak, több mint 100 gyereknek segítenek.
A jóisten azért teremtett engem cigánynak, mert nagyon szeret engem. Sokkal több erőt kapok, sokkal hamarabb értek olyan megpróbáltatások, amikből sokat tanultam. Hálás vagyok a jóistennek, hogy ezt az utat adta nekem.
– mondta.
Végül kihangsúlyozta, „igyekszem méltó módon tovább dolgozni, hogy a Laci büszke lehessen rám.”
A gála további részében beszédet mondott Rácz-Káté Mónika, a Petra modellprogram vezetője, aki kihangsúlyozta, hogy pályafutása során nem találkozott még olyan vezetővel, aki olyan sokat tett volna az előítéletek lebontásáért, mint Márki-Zay Péter. „A cigányság álmai színesek, a valóságuk szürke” – fogalmazott, és elmondta, hogy megtiszteltetés cigányokkal és nem cigányokkal dolgozni azért, hogy a valóság is színesebb legyen.
Varga Gusztáv, az első Bogdán László díjazott is szót kapott, ő is elismerően szólt a Vásárhelyen tapasztalt előítéletmentességről és vázolta a jelenleg oktatási – közművelődési tevékenységet végző Kalyi Jag Pontként működő, de később szakoktatást végző iskola terveit.
A gála során felolvasták L. Ritók Nóra tavalyi díjazott köszöntő szavait, és Cserdi jelenlegi polgármesterének, Bogdán László testvérének Bogdán Gyulának üdvözlő szavait, aki háláját fejezte ki a testvérének, „Bátyusnak” állított emlékért.
A gála fényét emelte Rácz László vásárhelyi, cigány származású színművész szavalata és a Swing à la Django három cigány származású zenészeiből verbuválódott Dani János Trió elképesztő muzsikája.
| Oláh Borbála a Nógrád megyei Karancsság lakóinak hosszú évek óta segítője, támogatója, biztos támasza. Saját életútját a szerető családi háttér és a tanulás iránti elkötelezettség kísérte, amelyet gyermekeinek is biztosított és átadott. Az egyházközség munkatársaként kialakított egy női közösséget, amely közösen termőre bírta a parlagon heverő földterületet, és most mintegy fél hektár területen zöldségtermesztéssel és feldolgozással, krizantém neveléssel foglalkoznak, néhányan pedig a kosárfonó mesterséget örökítik tovább. Az asszonyok a faluban laknak mindannyian, akik közfoglalkoztatottként helyben, családjuk közelében tudnak értékes munkát végezni. Igazi lelki és baráti közösséggé alakultak. Oláh Borbála a Szent Ferenc Szegényei Alapítvány munkatársaként is dolgozik. Itt szintén azzal a szerető személyes figyelemmel fordul mindazok felé, akik a két felzárkózó település, Ságújfalu és Szalmatercs „Jelenlét Pontjaira” betérnek. Oláh Borbála szeretetteljes szolgálata nagy szakmaisággal párosul, így tanúi lehetünk annak, hogy a Lélekkel megtöltött szociális munka hogyan tud – ugyan kevésbé számokban mérhetően – de szép lassan az egyén és a családok kiegyensúlyozottságának, boldogulásának segítője lenni. Fontos megjegyeznünk, hogy azok a gyermekek, aki ebben a támogató légkörben szocializálódnak, nagyobb eséllyel tudják majd saját családjukat élő, másokat is szolgáló, és a teremtett világot megértő, és védő közösségként élni. Borbála élete tanúságot tesz arról, hogy bármilyen nehézség közepette mindannyiunknak feladata és küldetése van. Akár kis településen, akár nagyobb városban élünk. Ez a teremtett világ sóvárogva várja, hogy mindenki kaphasson a mosoly-ajándékából, hogy végre megnyílhassanak a szívek egymás felé. 2023-ban az a megtiszteltetés érte Borbálát, hogy Erzsébet díjat vehetett át a váci megyés püspök úrtól. Részlet Budácsik Lajos ottani újságíró cikkéből: „Borbála nagy utat járt be. Mit gondol, milyen esélye van annak, hogy a ma cigány fiataljai többet érjenek el az életben, mint szüleik? Mit üzenne ezeknek az ifjaknak? A kérdésre válaszolva Borbála ezt mondta: – Azt gondolom, hogy egyre inkább van lehetőség a fejlődésre, sok programon keresztül kapnak segítséget a fiatalok. Ezekkel a lehetősségekkel is élni kell. Azt üzenem a fiataljainknak, hogy legyen bátorságuk a fejlődésre, tanulásra, hogy a tudással felvértezve büszkén éljék meg származásukat… Az újságíró kérdésére, miszerint: Sokan mondják, hogy a cigányok nem szeretnek dolgozni. Amit én a karancssági foglalkoztatási programról tudok, az cáfolja ezt. De Borbála erről hitelesebben tud beszélni. Sok erőfeszítésbe került, és nem csak a földdel kellett harcolnunk, de bizony nem esett jól, hogy voltak szkeptikus visszhangok. Miszerint a cigányokkal nem fogunk messzire jutni. Azóta a két szomszédos kertet is műveljük, valamint a parókián is van egy hagymaföldünk. A keresztúton, templom körül, virágokat ültettünk és gondozzuk. Egy páran kosárfonó tanfolyamon vettek részt, a mai napig műveljük ezt a tevékenységet. Krizantém termesztése folyik, és van egy gomba konténerünk is. Mindemellett hagyományteremtő rendezvényink vannak, Szeretet utca, családi nap. Célunk: hasznosnak lenni, értéket teremteni.” |