Nem volt sem tévé, se számítógép, se internet, mégis remekül szórakoztak már 100 évvel ezelőtt is a vásárhelyiek.
Ez derült ki Terendi Viktória néprajzkutató hétfő esti, a Németh László Városi Könyvtárban tartott előadásán.
A kutató a vásárhelyiek 1890 és 1940 közötti szórakozási formáit családi fényképek alapján kutatta, tudván, hogy a fotókon csak azt ábrázolták, amit meg akartak mutatni, illetve meg akartak őrizni az utókornak. Ráadásul a fényképezés akkor még nem volt olyan könnyű és mindenki számára elérhető, mint ma, amikor fényképezőgép és videókamera is lapul mindenki zsebében, igaz okostelefon formájában.
– Ezeken a fényképeken is kirajzolódnak azok a társadalmi változások, melyek a XX. században meghatározták Magyarországon és Európában és Vásárhelyen is az emberek életét. Így a kikapcsolódási formák is megjelennek ezeket a családi fotókon – mondta Terendi Viktória.
A kutató hozzátette: ebben a korszakban jelenik meg a szabadidő, így azoknak a csoportoknak, társadalmi rétegeknek, akiknek erre korábban nem volt ilyenük, maguk is olyan szabadidős tevékenységekbe kezdtek, melyeket előtte csak az elit, vagy a magasabb társadalmi csoportok tagjai végeztek.
– Ebből adódóan egészen színessé válik a helyi kultúra, a vásárhelyiek életmódja. Száz évvel ezelőtt a Népkertben állt a Vigadó, a Nyári Színkör, volt kuglipálya és sok minden más, ahol olyan társadalmi interakciók mentek végbe, melyek nem csak a közönség egységbe kovácsolását jelentették, de az egyénnek is jó szórakozást nyújtottak – sorolta.
A közösségi szórakozás mellett az otthonokban is megjelentek a zsúrok, társasági összejövetelek és ebben a korszakban ívelt fel a fürdőkultúra, mely tisztálkodási lehetőségből vált szabadidős szórakozássá. De a fotókon ekkor jelent meg az olvasás, mint kikapcsolódási forma. Ebben a korszakban terjedtek el az otthoni alkalmi, azaz nem ünnepekhez köthető összejövetelek is.
– A szomszédasszony átszalad valami jó pletykát megbeszélni típusú találkozások mellett voltak olyan családi vagy baráti együtt töltött idők is, melyek előbb vagy utóbb padkabállá változtak. De az elbeszélésekből tudjuk, hogy a kártyázásnak kiemelt szerepe lett a férfiak közt, megjelentek a sakktáblák, azaz a társasjátékok szintén fontos szerephez jutottak a személyes kapcsolatos fenntartásában és a szórakozásban is. Sokszor azonban csak csoportképek maradtak fel egy-egy társasági összejövetelből, azaz az nem derül ki, mivel is foglalkoztak. A vendégeskedés – melybe az evés-ivás is beletartozik – korai formái közé tartoznak a paraszti élet társas munkái. Ezek nem szabadidőként léteztek, s a mai fogalmaink szerint nem is annak minősültek, de a résztvevői mégis ki tudtak kapcsolódni – tette hozzá Terendi Viktória.
A korszakban készült képek a sportok felfutásának csak egyes elemeit, így a vívást, a tornát, az úszást és az ökölvívást, később a futballt és a teniszt jelenítették meg. E sportágakat ebben a korszakban már nem csak az urak, de széles rétegek űzték. Sok módosabb paraszt, illetve iparos gyermeke kezdett sportolni, de akadt olyan tanya is, mely teniszpályával és ásott, de nem burkolt medencével büszkélkedett.