A magyar konyha egyik kultikus fűszerének szenteltek egy egész hétvégét Vásárhelyen a nyár utolsó hónapjának elején. A vakációszezon közepette is megtelt a főtér érdeklődő családokkal. A helyi gasztro fesztivál vezértémájáról az a benyomás támad, mintha szervesen kapcsolódni tudna a város lelkéhez.
A kellemes harminc fokos, nyárközépi időjárás élhető terepet biztosított a második Vásárhelyi Chilis Napok és Gasztro Fesztivál számára. A rendezvény színhelyét a Városháza, a Fekete Sas és a Kossuth-szobor keretezte, azon belül pedig a megszokott árusító bódék sorfala alkotott egyfajta – szinte már a városképhez tartozó – bazárösvényt. Szinte az egész főteret a városi fesztivál szolgálatába állították. A kétnapos fesztivál programtervében egyformán szerepeltek gyerekeknek és idősebb helyieknek szóló lehetőségek; ugrálóvár, csillámtetoválás, interaktív mese, dinnyeevő verseny és különböző kézműves foglalkozások várták az érdeklődő gyerekeket augusztus első hétvégéjén a Kossuth téren.
A felnőtteket már többféle programmal kínálta meg a hétvége; kerekasztal-beszélgetések, főzőverseny, chili- és csípősevő versenyek (mivelhogy a kettő nem ugyanaz), szombat esti diszkózás és vasárnap esti utcabál, illetve az ország különböző pontjairól érkező chilis termékek kínálata várta az érdeklődőket. Érdekesség, hogy vasárnap a chilis kiállítókon felül még egy rendőrségi stand is becsúszott az összképbe.
Annak ellenére, hogy talán épp a legsűrűbb szakaszát éli a vakációszezon, mégis elég korrekt módon megtelt a Kossuth téri füves és térkövezett terület, némileg hajazott is a balatoni bazársorok élénk hangulatára. Olykor gyerekzsivaj is keveredett az elhaladó tram-train csikorgásához, mivel a parkrészen két ugrálóvárat is felállítottak.
A rendezvény központi eleme a chilipaprika és a hozzá tartozó csípős gasztrokultúra, amelynek a népszerűsége évszázadok óta töretlen a Kárpát-medencében is. A fűszeres konyhának számtalan rajongója van, ennek jegyében szerveztek idén is chili- és csípősevő versenyt is, amelyeken a szervezők elmondása szerint „nemzetközi bajnokok” mellett friss érdeklődők is részt vettek. Előbbi esetében tényleges chilipaprikát kell versenykeretek között elfogyasztani, míg utóbbinál egy készételt fűszereznek meg embertelen módon és eresztik rá a versenyzőket. Ezeknek a megmérettetéseknek örökös tartozéka az egyre vörösödő arcok díszsorfala, a szemekből szerényen csordogáló könnycseppek, a közönségből érkező együttérző biztatások és a minden alkalommal bekészített pohár tej, amelyet a legtöbbek büszkeségük miatt érintetlenül otthagynak.
A csípős ízek organikusan passzolnak Hódmezővásárhely különleges aurájához, ahol a modern középvárosi jelleg és az alföldi tradíció sajátos elegyet alkot. A chilinek, mint a magyar konyha egyik alapkövének óriási kultusza van ma is, vidéken talán méginkább érzékelhető a fűszernövény kiváltságos gasztronómiai helyzete (a Dél-Alföldön kiváltképp), ezért is tűnhet úgy, hogy ez a tematikus fesztivál fel tudja vonzani a vásárhelyieket – még a nyaralások sűrű időszakában is – a város főterére.