Hová tűnt a sisterhood?

Nem tudom, hogy vannak vele, átélték-e már azt a felemelő, igazi közösségi érzést, amikor sok nő összefog és a kinemmondott, lenemírt sisterhood, testvériség, csakminők szabályai értelmében ledózerolja a világot is, ha kell.

Az az asszonyi erő, ami talán szüléseknél, születéseknél ott van, a szülő nő és a bába között, amit csak mi, nők, akik átéltük, csak mi ismerhetjük. De ugyanez a testvériség vagy szövetség van azokban a közösségekben, ahol sok nő összefog és tesz valami nagyot. Vagy nagyanyáink meséiben, amikor háború után az asszonyok a romoktól megtisztították és újraindították az életet.

Ugyanez az asszonyi erő van jelen azokban a helyzetekben, amikor például a kizsákmányoló, szexista főnökkel szemben fellépnek a nők. Vagy a bántalmazó férjjel szemben, amikor kimenekítik a nőt a helyzetből a barátnői.

És ugyanennek az ősi szövetségnek a megnyilvánulását hiányolom én a Miklós Anikó, Balázs József és A Tanárnő esetéből.

Mert adva van A Tanárnő. Alsósokat tanít, osztályfőnök, pályázatokat bonyolít az iskolában, nyüzsög. Olyan igazi pedagógus, képes lavírozni a gyermeklélek és a rendszer között.

Persze, vannak neki is hibái, mint mindenkinek. Neki éppen az, hogy az igazságérzete és a politikai nézete kicsit más, mint ami elvárható egy kisvárosi iskolában.

A Tanárnő nem bírja befogni a száját, legalábbis a facebookon folyton kommentelget, cikkeket osztogat, nyíltan kritizálja a rendszert.

Mit tesz ilyenkor egy jó főnök? Például meghívja egy kávéra, és beszélget vele. Jelzi milyen kellemetlen helyzetek alakulnak ki, elmondja mi az ára a kimondásnak. Mert ára nem csak a hallgatásnak van. Megbeszélik ki mit gondol, kötnek egy kompromisszumot, mindenki mosolyog.

Ehhez képest mi történik A Tanárnővel?

Behívatják a tankerülethez. A legnagyobb főnökhöz a megyében. Az igazgatóNŐje jelenlétében, a tankerület vezetője a Tanárnő számára vadidegen emberek előtt az O1G jelszó/betűkombináció G betűjével jelzett szó szemantikai értelméről faggatja a pedagógust.

A geci szó nemigen tűr nyomdafestéket. Kimondatják vele, bár jelzi, trágár a szó, nem akarja kimondani. (leírni sem írta le, csak az egyik betűjét) Arról faggatja a tankerületvezető (falubelije, egy buszon utaznak minden reggel), arról faggatja mit jelent ez a szó.

És akkor a közvetlen felettese, aki ráadásul NŐ, tudjuk róla, hogy vezető beosztású, hogy egy kiváló nőkből álló, kiváló civil egyesület alapító tagja, ahol kiváló akciókat szerveznek, ez a nő csak nézi és hallgat és nem szól semmit.

Nem érzi ugyanazt a keserűséget, nem érzi mennyire megalázó a helyzet, nem tesz semmit, hogy az iskolájában 20 éve tanító nőt megvédje. Hogy kimentse a helyzetből. Hogy csillapítsa az undort, amit akkor érez egy nő, ha a felettesének felettese a geci szó jelentését kérdezgeti tőle. Nem tesz semmit. Hallgat.

Lehet, hogy a jog túl egzakt ahhoz, hogy az emberi érzéseket figyelembe vegye. Tudjuk, az iróniát sem ismeri.

És igen, a rendszerek ilyenek, gondolom a tanügyi rendszer is egy bemerevedett, elavult, megcsontosodott rendszer, amit azok tartanak életben, akik maguk is ilyenek, illetve azok az áldott jó lelkek, akik ennek ellenére képesek szárnyalni, varázsolni, szeretni, kiállni a kisebbek, az elesettebbek, a gyengébbek mellett. Azok a drága, aranyszívű pedagógusok, akik minden ellenére beleteszik a lelküket, mert nekik végső soron a gyerekek a fontosak, a tanítás, a gondolkodás, a tudás.

De senki, senki nem áll ki arccal és névvel az ellen, aki nyíltan aláz egyet közülük.

Túl minden politikai felhangon, minden drukker és ellendrukker elvein, végsősoron ez is csak egy öreg klasszikus szituáció, amikor valaki helyzetéből adódóan, mosollyal az arcán aláz meg valakit, aki gyengébb és kiszolgáltatottabb nála, és ennek akadnak nézői, akik szerint nem történt itt semmi.  

Csak annyit szeretnék mondani, hogy én olyan világban szeretnék élni, ahol a felettesek nem csak feladatokat osztogatnak, hanem adott esetben meg is védik az alkalmazottaikat, ahol a sisterhood politikai nézetektől független, és rögtön aktiválódik, ha kell, ahol az embernek joga van ahhoz, hogy az érzéseit elmondhassa és ne egy tárgyaláson beszéljék meg a feje fölött, hogy valóban azt érezte amit.

Olyan világban szeretnék élni, ahol az lehet vezető, aki tud vezetni.