Nincs ember, vagy csak elvétve, aki nagy lelkesedéssé készülne a hétfőre, melyet felnőtt és gyerek egyaránt utál. Persze a hét folytatása is meglehetősen vegyes.
Nézzük csak, hogyan sorakoznak a napok a naptárban a valóságban – és hogyan élik azokat meg még a legszorgalmasabbak is.
Itt van az a sokat emlegetett utálatos hétfő, ami gyakorlatilag a hét kezdését jelenti mindenkinek. A gyerekeknek a suliét, a felnőtteknek a munkahét elejét – éppen ezért utálja mindenki.
Hétfőn bármit elkezdeni ugye nem nagyon szabad. Az ember belefáradt a dús eseményekkel, vagy csak heverészéssel, lustálkodással tarkított hétvégébe, amit a hétfő reggeli ébresztő sem tudott teljesen megszakítani. A lélek még javában lazít, amikor a testnek már dolgoznia kellene. De mint tudjuk, a kettő összefügg egymással.
Hétfőn készült autót ne vásárolj! – tartja a mondás egy egyébként jól csengő gyártó dolgozói közt – már vagy száz éve.
Ha már túléltük az utálatos hétfőt, ami ugye a vasárnap szerves folytatása, következik a kedd, ami egyébként nem más, mint a sunyi hétfő. Ezen még tart az utálatos hétfő hatása, de már zajlik a végső kijózanodás, és éledezik a felismerés, hogy bizony valamit már tényleg dolgozni kellene. Ezen a napon a munkavállaló teljes erőbedobással mímeli, hogy dolgozik. Lázas tevékenységbe kezd, de arra gondosan ügyel, hogy az végül ne fajuljon munkává.
A nagygerenda szerdán esik be. Akkor már nincs kecmec, hiszen be kell hozni az utálatos hétfő, és a kedd, azaz a sunyi hétfő elmaradásait. Itt már nincs kifogás, meg kell fogni a munka végét – már legalábbis a könnyebbet -, mert csak azért is mert a dolgozó ekkor már erősen készül a csütörtökre. Ami nem más ugyanis, mint a kispéntek.
Kispénteken pedig az ember lélekben már péntekre készül, ami pedig már a hétvége eleje. Ekkor pedig az ember már annyira erősen gondol a hétvégére, hogy nem akar semmi újba belekezdeni, nehogy eltolja azt. A régiekre meg annyira kell koncentrálni, hogy azokat meg kispénteken már nem szabad befejezni, nehogy hiba legyen benne!
Az igazi péntek már maga a napfényes hétvége kezdete, maga a Kánaán, a Hawaii, amikor az ember már olyan nagyon tervezgeti a szombatot és a vasárnapot, hogy gondolni sem tud másra. Pénteken már senki sem gondol a munkára, folyik az magától is, ahogy eddig folyt. Majdcsak lesz valami vele.
Igaz a hétvége rózsaszín horizontján, amolyan távolban lebegő szürke fellegként, már megjelenik az utálatos hétfő rémképe.
De az még olyan messze van…