Nem változtak túl sokat a fogyasztási szokások az elmúlt 30 évben Hódmezővásárhelyen sem. Akkor is, és most nagyjából ugyanazt kérik az emberek a pultoknál: sört, bort és rövidet. Hódmezővásárhely Tarján városrészének emblematikus helye a Vidám Rizsőr, amit több mint 30 éve nyitottak meg, a tulajdonost pedig mindenki ismeri a városban, a hely története és fennmaradása is igazán különleges.
Sokan mondták nekem, hogy a Tarjánban élő emberek, nem olyanok mint a többi városrészben, és sok szerencsét kívántak 1992. július 15-én, amikor megnyitottuk a Vidám Rizsőrt
-kezdi a történetet Gyapjasné Marika.
A 90-es években sokan gondolták azt Hódmezővásárhelyen, hogy kocsmát nyitni és üzemeltetni egy igazi aranybánya, és akkor ez valóban így volt. Azonban, hogy a legjobb idők után a legrosszabbakat is át tudja vészelni egy ilyen hely, bizony kellett a tulajdonos kitartása, tisztességes hozáállása és emberszerete, amit a Vidám Rizsőrbe járók meg is éreztek. Hamarosan kialakult a törzsvendégi kör, akik újabbakat vonzottak be. A Zrínyi utcán, majdnem a város szélén található hely, nem mondható éppen a centrumban elhelyezkedőnek, mégis volt egy időszak, amikor rengeteg fiatal járt a Vidám Rizsőrbe.
Volt egy asztal az öregeknek, és volt egy fiataloknak. Nálam azért olcsóbb volt az ital, mint a belvárosban, így nálunk alapoztak a fiatalok az esti bulik előtt. Az idősebbek mindig hamarabb elfoglalták a helyüket, mint ahogy a fiatalok jöttek volna, és kártyáztak. Sokszor a próbálták bevonni a fiatalokat is a játékba, és volt, amikor nagy kártyapartik kerekedtek
-meséli a tulajdonos és hozzáteszi, hogy nagyon jó volt több generációt együtt látni.
A fiatalok ilyenkor külön kérték, hogy az újabb fajta italokból is rendeljen Marika néni egy-egy üveggel, és mindig teljesültek is ezek a kívánságok, azzal a kitétellel, hogy ezeknek el is kell fogyniuk. Az idősebekkel többször tartottak vacsorákat, bográcsoztak, és volt, hogy focibajnokságot is szerveztek a Száraz utcai játszótérnél, nős férfiak a nőtlenek ellen játszottak. A 2000-es évektől kezdett romlani egy kicsit a forgalom, onnantól az embereknek egyre kevesebb pénze lett, és inkább otthonra vették meg az 1-2 üveg bort, de persze a törzskör így is megmaradt.
Híres emberek is betértek inni a Vidám Rizsőrbe, ami mindig a tisztaságról és a rendről volt nevezetes. Az eltelt harminc év alatt nagyjából egyszer, vagy kétszer volt balhé, de a tulajdonos mindig tudta hogyan tartson rendet a kocsmában.
Antal Imre 1996-ban járt a Vidám Rizsőrben. Az ismert humorista, televíziós személyiség Hódmezővásárhelyen született, majd később Pesten élt. Egy ünnepséget jött megnyitni 96-ban Vásárhelyre, és egy füstös, eldugott helyet keresett, ahol a megnyitó előtt le tudott gurítani valamit.
Így tért be hozzánk. Mindenki nagyon izgatott volt, amikor kiderült, hogy leül az asztalunkhoz Antal Imre. Megérkezett, és házi pálinkát szeretett volna inni, de az éppen nem volt nálunk, így három felest kértek abból, ami volt. Kártyázni is hívták, de azt mondta arra nincs ideje, de szívesen menne, csak meg kell nyitnia az eseményt
-emlékszik vissza a látogatásra Gyapjasné Marika.
96-ban hirtelen csak egy kartonlapot írt alá a kocsmában Antal Imre, 97-ben azonban a Fekete Sasban megkeresték, és egy rendes lapot dedikált, ami azóta is kint van a Vidám Rizsőr falán.
A kocsmában más rekordok is születtek.
Ahogy visszaemlékszek, egy meleg nyári napon volt, hogy 500 hekto sört adtam el. Egy nap 500 liter sör nagyon nagy mennyiségnek számított Hódmezővásárhelyen
-teszi hozzá a tulajdonos, aki négy éve nyugdíjas, és egy bérlő vezeti most a kocsmát.
Gyapjasné Marika volt, hogy 12-13 órát állt a pultban, de mindig kedves maradt az emberekhez, pedig ez nem volt néha könnyű az esti órákban már. Dolgozott a szesztilalom idején is, amikor a felesek helyett „kétdekásat” kértek a reggeli vendégek. A Vidám Rizsőrt csak „úri rizsőrként” tartották számon Hódmezővásárhelyen, nehogy összekeverjék az emberek a pont mellette álló épülettel, az Öreg Vidám Rizsőrrel. Nyugdíjas éveiben is nagyon hiányoznak neki a tarjáni emberek, de akárhol jár ráköszönnek a városban, hogy „Csókolom Marika néni”.
Fotók: Orgovány Rudolf