Hagyjuk veszni?

A Szegedi Wesley iskola ügye téma volt a legutóbbi szegedi közgyűlésen, annyira, hogy a megyeszékhely közgyűlése 10 millió forint támogatást szavazott meg. A helyi kormánypárti frakció ezt nem támogatta, mondván, a fenntartó Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség nem jó gazda. Erre nincs megbízható kimutatás, ám legyen. De ugye nem akarnak mindent bezárni, ami rendszeresen adósságot termel? Vélemény.

Véleményük szerint ugyanis Iványi Gáborék metodista egyháza nem jó gazdálkodó és nem fizette be az adókat és járulékokat. Most hagyjuk a dolognak azt a nem érdektelen, de másodlagos részét, hogy az állam leginkább ellehetetleníti a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) működését, egyre inkább csökkenti a forrásokat erre a nem profitorientált területre. Igen, fennáll(hat) az a helyzet, hogy Iványi Gáborék nem fizették az adót és járulékokat, vagy azoknak csak egy részét. Az ok-okozati kérdés azonban nem lényegtelen.

Itt pedig a kormánypártok által már emlegetett keresztényi értékek is beléphetnének. Mert mérlegelni kellene, az állami támogatásnál, hogy ki és milyen hasznos, karitatív, netalán állami feladatot végez. Egy keresztény ember bizonyosan ezt nézné, és ne olyan materialista lenne, hogy veszni hagyna egy hasznos intézményt, sőt, intézmény csoportot a világiak számára megfizetendő adó miatt. De legyen, hisz adjuk meg a császárnak, ami a császáré. Tartozni tényleg nem szép dolog, és az is igaz, nem lehet beszámítani a tartozást a ki nem fizetett állami normatívába, na de kérem, nem csak jog, hanem humánum és pláne etika is létezik a világon, ha már olyan lelkesen tanítják, külön tantárgy keretében gyermekeinknek, akkor talán épp a hatalom birtokosainak, a törvényalkotóknak kellene példáz mutatva gyakorolniuk.

Ehhez pedig csak az kellene, hogy a már bíróság által is megítélt összegen felül Iványiék számítása szerint is már több mint 10 milliárd forinttal tartozik nekik az állam. De rendben, tartozzon csak egymilliárddal. Mekkora segítség az is azoknak, akik sajátos nevelési igényűek, autisták, vagy tanulásban egyéb módon korlátozottak, és akiknek a Wesley tudja a legnagyobb segítséget nyújtani az integrált oktatásban? Mennyire kell esetleg félelemben élni, nem tudom, hogy egy olyan szavazás előtt, amely az ő megsegítésükről szól, egyes képviselők kivonuljanak az ülésteremből? Mekkora gazemberségnek számít, hogy egy olyan szervezet, amely karitatív célok sokaságát mutatja fel, ne kössék meg velük a közfeladatok ellátására vonatkozó megállapodást. Marad az adó 1+1%,, ami legalább 2021 óta újra lehetséges, de azért az csak csepp a tengerben.

Ismét egy apró, de ígérem, tényleg apró jogfilozófia: mint korábban a MÁV kapcsán is említettem, mi, adófizetők, az adónkat elsősorban arra adnánk, hogy a társadalmilag hasznos, sokszor a legelesettebbeket segítő civil, egyházi és nem profitorientált szervezeteket támogassa az állam, amely szervezetek ráadásul fontos állami feladatokat látnak el. És bizonyíthatóan el is látják, nem csak a szerződésekért és az ezért esetlegesen járó összegekért tartják a markukat. Ez egyfajta társadalmi konszenzus kellene, hogy legyen.

A szegedi Fidesz-KDNP-s képviselők arra is hivatkoztak, hogy Iványiék rossz fenntartók. Ezzel kontextusban ha előveszem, hogy a kórházaknak is időről-időre, de majdnem mindig növekszik az adósságállományuk, akkor belátható, a fenntartó ott sem gazdálkodik mindig kiválóan. De ugye erre nem az a válasz, hogy akkor álljon le a betegellátás és zárjuk be a kórházakat? Ezt sem szabadna veszni hagyni. Ennek pedig nem politikai, hanem lelkiismereti, mondhatnám, etikai kérdésnek kellene lenni az egyes képviselők fejében is.

Iványi GáborMetodista egyház