„Arccal a vidék felé!” – két vidék-támogató akciót is meghirdetett a kormány. Az egyik cél a falusi kisboltok feltámasztása, a másik pedig a községek vállalkozóit segítené. A korábban veszteséges falusi üzletek újranyitására több, mint 40 milliárdot, az újabb vállalkozások életre hívására közel 50 milliárdot költ majd a választásra készülő Orbán kormány. Egyelőre azonban még nem látszik, hogy a Fidesz újabb nagy pénzlenyúlásáról, vagy valódi vidékfejlesztésről van szó. A tét nagy, egy esetleges kudarc a kormánypárt bukását jelentheti. Kovách Imre, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének kutatóprofesszora nyilatkozik a helyben.hu riporterének.
„Bárki, bármilyen pénzt visz falura, azt nagyon jól teszi” – nyilatkozza a helyben. hu szerkesztőségének Kovách Imre. A társadalomtudós szerint a magyar vidéknek minden fejlesztési fillére szükség van. Még akkor is, ha fél évvel a parlamenti választások előtt elindított faluprogram nyilvánvaló, hogy elsősorban politikai célokat szolgál. Nehéz azt állítani, hogy a kormányzat nem szavazatvásárlásra igyekszik felhasználni a betervezett milliárdokat.
Nyilvánvaló az is, hogy a néhány száz fős települések lakóinak égető szükségük van élelmiszerüzletekre, ahol lehet kenyeret, felvágottat vehetne. Továbbá létszükséglet a kisposta, esetleg a lottózó, s persze a gyógyszervásárlási lehetőség. A meghirdetett támogatás ugyanis több opcióra szól; az aprófalvakból nem csak a kisbolt hiányzik, de szinte minden közszolgáltatás, s vele az egészségügy, és az alapvető gyógyszerek árusítása is eltűnt. Ezért is gondolja Kovách professzor, hogy bárki viszi is a fejlesztési pénzt az aprófalvakba, az jól teszi. Persze azt látni kell, hogy a kormány választási megfontolásból indítja faluprogramját, hisz évekkel ezelőtt is elkezdhette volna a kistelepülések komfortossá tételét.
Mindenesetre a tervezett szolgáltatóházakkal – Kovách akadémikus szerint – a falvak lakói egyetemlegesen jól járnak. Az már más kérdés, hogy az erre szánt 42 milliárd elosztásának módja egyelőre nem világos.
A szétosztott pénz valószínűleg a települések tehetősebb lakóinak jut, esetleg olyan vállalkozóknak, akik nem is ezekben a falvakban laknak. Ahogy tehát az egész Magyar Falu program elindításának van politikai motivációja, úgy a pénz elosztását is befolyásolhatja a kormányzat politikai szándéka. Részben ezzel magyarázható, hogy ha netán független, vagy ellenzéki a helyi polgármester, akkor nem is vonják bele a vállalkozó kijelölésébe. Pedig közérdek lenne, hogy a helyi szolgáltatóház vezetőjét a falu lakosai közül – s ne pedig politikai alapon – válasszák ki, mert akkor sokkal felelősségteljesebb döntések születhetnének. A falu lakóinak közvetlen kontrollja erősebb lehet, mint a politikai elköteleződés.
A komplex szolgáltatóház kialakítása azért is fontos, mert az élelmiszerkereskedelem, a posta, a gyógyszer és egyéb árucikkek forgalma komoly bevételeket teremt. Korábban ugyanis nem véletlenül mentek tönkre sorra az élelmiszert árusító falusi kisboltok, hisz az alacsony forgalom a minimális hasznot sem garantálta a vállalkozóknak, aminek az lett a következménye, hogy a legtöbb helyen ma már nem kapható kenyér, tej, vagy felvágott. Ha az üzlet a fenntartónak – a folyamatos állami dotáció nélkül is – hasznot hajt, tehát a szolgáltatások képesek folyamatosan működni, az a vállalkozón túl a falu közösségét is szolgálja. Közhely ugyanis, hogy ma az elöregedő aprófalvak lassan kiürülnek.
Ugyancsak a falvak, és a népesebb község lakóit célozta meg a közelmúltban a pénzügyminiszter, Varga Mihály bejelentése, miszerint az undefined eredetileg 27 milliárdos falusi vállalkozói támogatást 18 milliárddal emelik. Ebből az összegből egyes falusi cégek 2-10 millió forintos vissza nem térítendő támogatást nyerhetnek.
Az persze a falusi kisboltok, vagy a kisvállalkozások támogatása esetén is felmerül, hogy az állam által biztosított dotáció mennyire tehet piacképessé bármilyen vállalkozást. Kétségtelen, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere előszeretettel osztogat támogatásokat teljesítmény nélkül is a híveknek, de azt látni kell, hogy ilyen támogatás nélkül biztosan azoknak a vállalkozásoknak sincs esélye, amelyek egyébként a kormány pénzét felhasználva sikert érhetnek el. Sokat segítene, ha különböző körzetekben, 8-10 faluban létrehoznának helyi központokat, ahonnan szervezni, segíteni lehetne a vállalkozásokat. Az egyéni vállalkozó mindig hamarabb elbukik, mint egy együttműködő közösség.
Kovách Imre szerint az filozófiai kérdés, hogy felülről jövő, adminisztratív hatalom révén létrejövő kisboltoknak, vagy vállalkozásoknak lehet-e nálunk tere, esetleg az egész vidék-fejlesztést inkább a piacra kell bízni. Arra a kérdésre, hogy a Hadházy Ákos munkássága alapján jól ismert nagy „lenyúlások” nem folytatódhatnak a meghirdetett „falumentő” programok révén, Kovách professzor azt mondta, hogy ez nagyon nagy politikai hiba lenne, amivel talán már a Fidesz is tisztában lehet. Ugyanis ha a kormánypárt szavazóbázisát jelentő vidéki településeken fennmaradnak, és láthatóvá válnak a visszaélések, akkor az a kormánypárt végzetes gyengülését okozhatja. Jelen pillanatban a Fidesz szavazatszükséglete és a vidék érdeke ugyanabba az irányba mutat. Ha azonban kiderül, hogy a pénz füstté válik, a NER lovagok vágják zsebre, akkor a kisfalvakban is zuhanni kezd a kormánypárt támogatottsága. A választási győzelmet a Fidesz számára csak a programok sikere eredményezheti, a kockázat tehát óriási.