A március 15-i megemlékezések keretében ma délután a Petőfi szobornál koszorúzott a városvezetés és néhány civil szervezet. A helyszínen Gyöngyösi Ferenc alpolgármester mondott beszédet, aki a szabadságharc tizenkét pontját felidézve arról beszélt, mit üzennek az akkori követelések a mának.
A Petőfi szobornál folytatódott a megemlékezés nemzeti ünnepünkön, ahol Gyöngyösi Ferenc a márciusi ifjak tizenkét pontját idézte a Petőfi szobor előtt megtartott beszédében. Egyik legfontosabb követelése volt az akkori ifjaknak a sajtószabadság, 1848. március 15-én az egész nap arról szólt – emelte ki Gyöngyösi, felsorolva, mi mindent tettek az akkoriak csak azon az egy napon a sajtó szabadságáért.
És most, vajon rendben vagyunk ezzel a ponttal?
– tette fel a költői kérdést.
A negyedik pont a törvény előtti egyenlőségről szólt. Ma „napi szinten korbácsolja fel jó érzésünket számos ügy„, „kegyelmek„, „aránytalan büntetések, melyekre magyarázat nincs„, „felelősségvállalás is csak akkor, amikor már nyomás alatt vannak a felelősök.” – sorolta.
Majd a hatodik, a közös teherviselés pontjára utalva elmondta, ez valójában azt jelenti, ne legyenek továbbra is kiváltságosok, a vásárhelyiek viszont igazán érzik, hogy ez nem mondható el az országról, hiszen „vezetőink szemében mi egyenlőtlenebbek vagyunk az egyenlőtlenek között.”
Gyöngyösi Ferenc szerint viszont a második pont a legaktuálisabb, amely felelős minisztériumot követelt Buda-Pesten – ami mai nyelven felelős kormányzatot jelent: ez azt kellene, hogy jelentse, hogy „a kormány a népet szolgálja, és a választók ítéletére bízza magát, nem pedig azt, hogy négy vagy öt évente kicsalja a nép szavazatát, hogy aztán zavartalanul lophassa tovább a pénzét.”
1848 hősei szerint minden hatalom forrása a nép, akit pedig a nép felelős vezetőnek választ, annak nem az a dolga, hogy lealacsonyítsa a népet, becsapja, kihasználja, hanem hogy felemelje és gazdagítsa, szolgálja – ennek kell számunkra is útmutatóul szolgálni, így tudunk méltókká válni a szabadságra, amit halhatatlan elődeink hagytak örökül ránk.
– zárta beszédét Gyöngyösi Ferenc.
Ezután Petőfi Sándor 15-dik március, 1848 című versét hallhattuk Ditrói Zoltán szavalatában, végül pedig Kramer Fanni zongoraművész és Kiss Tamás klarinétművész zenéjével, valamint a koszorúk és virágok elhelyezésével zárult a megemlékezés.