A Méhek Világnapja alkalmából tartott interaktív előadást Sipos József gazda, méhész, növényorvos a Szabadság téri óvoda gyerekeinek. A méz, a torokfájásra gyakorolt jótékony hatását meghallva a gyerekeken máris (ál)köhögőroham vett erőt. Ezt csak Sipos gazda gyógyméze mulasztotta el.
Az ovisok, azaz a Klímanócskák nagyon készültek a Méhek Világnapjára, annyira, hogy sárga felsőbe öltöztek, de akadt olyan kislány, aki méhecske jelmezt öltött. És mindannyian tisztában is voltak, a korábbi foglalkozásoknak köszönhetően, ha nincsenek a méhek és a növényeket beporzó más rovarok, akkor termés sincs.
– A gyerekek most tanulják az alapvető ismereteket, fontos, hogy tudják, miért fontosak a méhecskék, hogyan lesznek a gyümölcsök, zöldséget a segítségükkel. Olyan alapvető dolgokat tanulnak meg a méhészkedésről, mely hozzásegíti őket ahhoz, hogy szeressük meg a méhecskéket. Az óvoda kiskertje, mely biodiverz gyep, elősegíti mindezt, s remélem felnőtt korban tovább is adják a most megszerzett tudásukat – árulta el Bozókiné Szabó Ildikó óvónő, a Klímanócskák program szakmai vezetője, az Országos Klímareferens Hálózat alelnöke azzal, Sipos József a gyerekek nyelvén tudja átadni, s eszközeivel szemléltetve is ismereteit
A gyerekek visszatérő foglalkozásokon foglalkoztak a méhekkel. Sipos József gazda, méhész segítségével, aki ez alkalommal is játékosan magyarázta el, hogy kulcsszerepük van a méheknek például az alma „létrejöttében”, hová teszi a méhecske a nektárt, hogy gyűjtik be a méhészek a virágport, miért kell óvni a környezetszennyezéstől és a vegyszerektől a beporzó rovarokat, s milyen gyógyhatása is van a méznek.
– Szépen most át vele az ajkadat – tanácsolta Sipos gazda Andorkának azután, hogy a kisóvodás – hallva a méz a torokra gyakorolt gyógyító hatásáról hallva hangos, intenzív (ál)köhögést produkált, ahogy tette ezt eddig még egyetlen tüsszentést sem tévő csoport majd minden tagja. Sipos gazda értette a célzást, s Andorkának egy kiskanálnyi gyógymézet adagolt. Sikerrel, a köhögés szinte azonnal elmúlt.
– Azért fontosak nekünk a méhek, mert virágport gyűjtenek, és mézet csinálnak – osztotta meg velünk tudását Szabó Gréti. A kislány hozzáfűzte nem fél a méhektől, melyekkel a kaptárnál és az udvaron szokott találkozni. És persze a mézes teát is szereti. Tóth Marcell, Gréti ovistársa azt mondta, azért szereti a méhecskéket, mert azok beporozzák a virágokat és mert mézet „csinálnak”. Apró Norina azt is tudta, hogy ha nem lennének méhek, az emberek sem lennének (s végül nem volna sem zöldség, sem gyümölcs, sem gabona), de a méz jó a torokfájásra is.
A 28 éve méhészkedő Sipos József szerint fontos, hogy a gyerekek is tudjanak a beporzó rovarok szerepéről. – Méhészeti munkám során olyan folyamatosan követem, hogyan reagálnak a méhek, a beporzó rovarok a környezeti változásra. Azt tapasztaltam, hogy drasztikus változáson, leromláson megyünk keresztül: a felmelegedés és az aszályos periódus épp a nyári virágpor behordás idején a Dél-Alföldön azt eredményezte, hogy kisültek a méhlegelők, így ma már a mezők nem termelnek folyamatosan virágport, ezért a méhészeknek mesterségesen etetni kell a méheket, ami megviseli azokat és költséget is jelent. A jelenlévő növényvédőszerek és más kémiai anyagok pedig csökkentették a méhcsaládok számát is. Ráadásul 1978 óta kétfajta atka is károsítja a méhcsaládokat, megbetegítve azokat. Az importmézek jelenléte pedig külön megnehezíti a méhészek munkáját – sorolta a gondokat. Ebben az óvodában szép példát mutatnak abban, hogy már az óvodások körében elvetik azokat a környezettudatosság, környezetvédelem magjait – mondta.