A Németh László Városi Könyvtárban hétfőn délután a festőművész, a Cigány Nemzetiségi Önkormányzat és érdeklődő vásárhelyiek jelenlétében nyitotta meg Márki-Zay Péter polgármester az országosan is egyedülálló Roma Kultúra Hónapját. A megnyitót követően Vass Ramóna beszélgetett a közönség előtt a roma és magyar kultúra közös gyökereiről a makói művésszel, akiről az is kiderült, egy vásárhelyi postásnak köszönheti az életét.
A makói Gaudi Márton szobrász- és festőművész Áldáskérés című kiállításának megnyitójával a városi könyvtárban rajtolt el az egész áprilisi hónapon átívelő, a roma kultúra témája köré szerveződő programsorozat. A programokat a könyvtár előterében Márki-Zay Péter polgármester nyitotta meg, aki elmondta, az egész havi rendezvénysorozattal lehetőséget szeretnének teremteni, hogy a többségi társadalom még jobban megismerhesse a roma kultúrát. Elmondta, a most bemutatott művész, Gaudi Márton mind egészséges életmódból, mind a saját kulturális hagyományok tiszteletéből példát mutat a saját közösségének is.
A meglepetésvendégként érkező Varga Gusztáv, a Kalyi Jag Pont vezetője is felszólalt, és megköszönte mind az önkormányzatnak, mind a CNÖ-nek a szervezést, valamint mindenkit invitált a Nyár utcai Kalyi Jag intézményük programjaira.
Ferkovics Menyhért, a Cigány Nemzetiségi Önkormányzat elnöke elmondta, sok programot szerveznek, és hangsúlyosan kérte, hogy az eddigieknél aktívabban vegyenek részt a romák is ezeken az eseményeken. „Ha elveszik a nyelvünk, a kultúránk, a hagyományaink, akkor elveszünk mi is” – figyelmeztetett.
A megnyitót a Kucu Banda cigány népzenéje és Ditrói Zoltán szavalata színesítette, majd Vass Ramóna, a Vásárhelyi Médiacentrum munkatársa beszélgetett Gaudi Mártonnal.
A szobrász- és festőművészről az eszmecsere során megtudhattuk, hogy a képzőművészeteken kívül zenével, tánccal és küzdősportokkal, sőt, szakácsművészettel is foglalkozik, képzőművészetekkel pedig csak 27 éves kora után, édesapja súlyos betegségeinek hatására kezdett ismerkedni.
Bár otthonában nem cigányul beszéltek, és az édesapja integrálódott, a roma hagyományokat is igyekeztek megőrizni. Bevallása szerint rengeteg önfegyelmet tanult a küzdősportok révén, amely később nagyon jól jött neki, de sok barátra is szert tett általa.
14 éves volt, amikor iparművész édesapja színinfarktust kapott, majd 27 éves, amikor szívműtétet hajtottak végre rajta. Ekkor nyúlt először az agyaghoz, hogy édesapja örökségét továbbvigye. Nem maradt meg viszont sokáig a kerámiánál, „a végtelenséget keresve” talált rá az olajfestékre.
Mindig is autodidakta módon tanult. Saját identitását akkor találta meg, miután felfigyeltek tehetségére, és kiállításai lettek. Úgy gondolja, a kapocs szerepét töltheti be a társadalomban, példakép lehet, akire fel lehet nézni.
Művészi munkája során foglalkozott a roma holokauszt témájával is, szerinte meg kell mutatni a fájdalmat, szólni kell a mártírokért. „Kétszívű”, vagyis roma és magyar művésznek is vallja magát, de mindig is az egyensúlyra törekedett.
Úgy látja, pozitív folyamatok indultak el a roma kultúrában, sok cigány ember tanul tovább, igyekeznek kitörési lehetőségeket találni.
Szerinte a magyarok és a cigányok egymás közti megértésének kulcsa a szeretet, egyébként pedig
a boldog ember nem háborúzik, és mindig az kér bocsánatot, aki jobban szeret.
A művész lányáról is mesélt, aki ugyan tovább viszi a művészi vénát, de inkább ő szeretne tanulni tőle, mint továbbadni neki valamit, hiszen „az ember annyit tudhat, amennyit igényel„.
Végül azt is elmesélte a közönségnek, hogy miért tekinti Vásárhelyet zarándokhelynek, a városnak, amelynek az életét köszönheti: az 1920-as években egy vásárhelyi postás megismerkedett egy makói cigánylánnyal, összeházasodtak, Makóra költöztek. A szomszédjukban élt egy háromgyerekes család, ahol az egyik kislány beteg volt, agyhártyagyulladás miatt a fél oldalára le volt bénulva. Elhatározták, hogy magukhoz veszik, és gondoskodnak róla. Mindent megtettek a kislány felépüléséért, gyógykezelésekre hordták, végül a kislány meggyógyult, újra megtanult járni. Ez a kislány lett később Gaudi Márton édesanyja.
Ezt Vásárhelynek köszönhetem, hogy ilyen empatikus embereket nevelt ki, akik megmentették az édesanyámat!