– Felhívtak telefonon a városházáról, hogy elmondják: Pro Urbe-díjat kapok, mire mondtam, hogy biztosan rossz számot hívtak. A telefon túloldalán erre azt mondták, hogy igen, tudják, hogy velem beszélnek – mesélte a Pro Urbe-díjat kapott Fuchszné Benák Katalin, milyen váratlanul érte a rangos városi elismerés.
A kitüntetett számos könyvet írt, és tizenöt esztendeje a Vásárhelyi Látóhatár című folyóirat főszerkesztője.
– Miután Mindszenten, a könyvtár és a művelődési ház összevont intézményének megbízott igazgatójaként már nem folytattam a tevékenységemet, úgy gondoltam, hogy valami másba kezdek. Már előtte is foglalkoztam a sajtóval, hiszen főszerkesztője voltam a Mindszenti Híreknek. Elmentem egy újságíró-képzésre, ahol jobban beleláttam a lapkészítés fortélyaiba, ami megtetszett. Majd úgy alakult az életem, hogy nemcsak itt laktam Vásárhelyen, hanem arra gondoltam, hogy itt kulturális területen szeretnék valamit letenni az asztalra, a város számára hasznosítva az addigi tapasztalataimat és szakmai kapcsolataimat. Akkor még nem tudtam, hogyan, de sokat gondolkodtam – illetve gondolkodtunk – azon, hogy miként valósíthatnám meg ezt a célomat – mondta Fuchszné Benák Katalin.
A lökést és a végső ötletet az adta, hogy bár a Szeremlei Társaság akkor már rendszeresen adott ki évkönyvet, de abban az esztendőben úgy tűnt, azt nem tudják megjelentetni. – Varsányi Attilával, a vásárhelyi levéltár akkori vezetőjével és a fiammal, Mátéval beszélgettünk, és úgy gondoltuk, hogy egy folyóirattal azért könnyebb megbirkózni, mint egy könyvvel. És egy nagyon jó dolog lett mindebből: a Szeremlei évkönyv napjainkig megmaradt, és már 15 éve jelenik meg a Vásárhelyi Látóhatár – vázolta fel a folyóirat születésének körülményeit a főszerkesztő. A lap kiadója egyébként a fia, Máté lett.
És hogy miért éppen kulturális folyóiratot adnak ki?
– Népművelő-könyvtárosként elég nagy betekintésem van abba, hogyan élnek az emberek, és melyek azok a dolgok, amelyek meghatározzák az identitásukat. Nagyon foglalkoztatott, hogy milyen sorsot él meg akár a többségi társadalom, akár egy nemzeti, vagy vallási kisebbség. Azt gondoltam, hogy a kultúra nem egy igazán kapós téma, és nem is áldoznak rá sok pénzt az emberek. Vásárhelyen viszont abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy ezek a hagyományok sokkal összetettebben jelentkeztek. Mindszent után számomra ez egy kincsesbánya volt, ahol szinte még lehajolni sem kell egy témáért, hogy azt továbbadjam – mondta.
Fuchszné Benák Katalin fontosnak tartja a kultúrát eljuttatni azokhoz is, akikhez egyébként ez nehezen érne el, illetve közvetíteni olyan témákat, amelyekkel kevesebben foglalkoznak, hogy nagyobb figyelmet kapjanak. És hogy ne csak egy szűk közönséghez szóljanak, a nyomtatott folyóirat mellett évek óta működik annak világhálós változata is.
– Ez utóbbi különösen a Vásárhelyről elszármazottak számára fontos. Olyan szép visszajelzések érkeznek, hogy szinte elérzékenyül tőlük az ember, mert ők általunk az egykori szülőfölddel tudnak kapcsolatot teremteni. Főleg az idősebb korosztálynál jellemző ez a visszatekintés, de azokra a fiatalokra is hatással van, akik elmennek egyetemre, vagy külföldre tanulni, illetve dolgozni – összegezte
***
Fuchszné Benák Katalin a Debreceni Tanárképző Főiskolán népművelő–könyvtáros szakon szerzett oklevelet 1980-ban, majd 2002-ben a KKDSZ Akadémia felsőfokú kulturális menedzserképzésén, 2003-ban pedig a Bálint Sándor Akadémia újságíró szakát fejezte be, 2007-ben információs társadalmi tanácsadói végzettséget szerzett a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Főiskolai Karán.
2010 óta a Vásárhelyi Látóhatár kulturális folyóirat Művészet – Irodalom – Helytörténet főszerkesztőjeként páratlan gyűjteményt hozott létre városunkban. Mindezt töretlen hittel, odaadással és hatalmas energiával, ami példaértékű. Nyomtatott és digitális formában is örök értékű hozzáférést biztosít az érdeklődők és az utókor számára – hangzott el a Pro Urbe-díja átadásakor, amit a kitüntetett szerint a Vásárhelyi Látóhatár mögött állókkal közös elismerésként kapott meg.
Kutatási területei:
- I. és II. világháború időszaka: Teltsch család, Zsiros Emília iskolanővér, Cikatricis Miklós, dr. Fraknói Vilmos püspök.
- Kisebbségi helyzet (roma, izraelita) Hódmezővásárhely és térsége történetében: kolerajárvány, Kishomok története, romatörténet.