Alaposan megtizedelte a Covid-járvány miatti zárva tartás, de nem kímélte a fizetőképes kereslet csökkenése sem a vásárhelyi sörözőket, melyek száma az utóbbi években alaposan megcsappant. A címlapképen a még működő Vidám Rizsőr, közvetlen a már bezárt és átalakult Öreg Rizsőr mellett.
Öreg Rizsőr, Beer-lak, Obsitos, Bomba, Vidám söröző, Pörnyegödör, azaz a Torony presszó, Kristály, Birka csárda, Torontó sörbár, Belvárosi borbár, Hordó, Vidám, Széchenyi, Kori, Nyárfa söröző, Vasmacska vendéglő, Víg Magyar, Phoenix, Frédi sörözője – ezek is azok a szórakozóhelyek, sörözők, melyek egykor szorosan hozzátartoztak a vásárhelyi élethez, hol kocsmaként, hol játékteremként, hol diszkóként alkalmazkodva a valósághoz.
Egy részük, például az Obsitos vagy a Beer-lak mára teljesen megszűnt, de a városháza pincéje Hősök tere felőli sarkán egykoron működő Phoenix sincs már meg réges-régen.
Más vendéglátóhelyen azonban virulnak, sőt megpróbálnak új vendégkört is kialakítani maguknak, vagy csak hozzák a hagyományos kocsmai hangulatot.
– Pár éve már nem járok kocsmába, nem tagadom, megváltozott a vendégkör, elhaltak a barátok, és nagyon megdrágultak az italok. Most inkább megveszem magamnak azt a pár doboz sört, s idehaza érzem magam miattuk jól – indokolta azt Nagy Endre, hogy miért hagyott fel a napi sörözőbe járással. Azt mondta, sosem ittasodott le, de az újvárosi Kristályban munkából hazafelé tartva minden nap bekapott egy üveg sört, jó, nyáron kettőt-hármat is.
– A társaságért jártam sörözni – ezt már a vezetékneve elhallgatását kérő Sanyi bácsi mondta, – jól éreztük magunkat, megvitattuk a világ dolgait, a focit, a nőket, s időnként a politikát is. A törzshelye először a Vidám Rizsőrben volt, majd áttette azt a Vasmacskába, végül szintén a Zrínyi utcán nyílt Beer-Lakban. – Mentem mindig a többiek után. Aztán egyikük-másikuk el-elmaradt, s egyszerre azon kaptam magam, hogy elfogytak a barátok. Ismerősök akadtak ugyan, de csak addig, amíg meghívtam őket egy-egy sörre. Ha a sör már nem is, a társaság azért hiányzik…
A sörözők aranykora egyébként nem csak Vásárhelyen, de – úgy tűnik, – országszerte is leáldozott, számuk ugyanis főleg vidéken erősen lecsökkent.
Próbáltuk megszólaltatni az egykori kocsmatulajdonosok valamelyikét, hogy miért zártak be, de névvel senki sem vállalta, hogy elmondja az okot. Volt, aki nyugdíjba ment, akadt akinél már nem érte meg működtetni, de olyannal is beszéltünk, aki azt mondta, hogy egyszerűen kihaltak a vendégek, s egy bizonyos létszám alatt már nem érte meg fenntartani az üzletet, a rezsi ugyanis nem csak a nyereséget vitte el, de ráfizetést is okozott.