A Liszt és a Szőnyi iskola felsős diákjai vettek részt ma azon az író-olvasó találkozón, melyen Fiala Borcsa, többek közt a Balatoni nyomozás vagy a Lepkebáb című könyvek írója mesélt szórakoztató módon az írásról és a történetmesélés rejtelmeiről. Vele a kamaszregényekről és a gasztronómiáról is beszélgettünk.
– Miért érdemes kamaszoknak regényeket írni? – kérdeztem a Németh László Városi Könyvtárban rendezett író-olvasó találkozó előtt az írónőt.
– Nem tudom, hogy érdemes-e, az ember nem azért ír, mert érdemes. Én elsősorban magam szórakoztatom ezekkel, egyébként meg azért szeretek ifjúsági könyveket írni, mert ezekkel az ember teremt magának egy fantáziavilágot, ami nyilván sokkal szabadabb tud lenni, mint a felnőtteknek szóló könyveké. A történeteimben gátlástalanul lehet játszani, én a magamban élő ifjú homo ludens-t azaz a játékos embert eresztem ilyenkor szabadjára. Ez persze könyvektől függően változik, a Balatoni nyomozásnak teljesen valós a helyszíne, amit nagyon jól ismerek. Ugyanis 30+ éve olyan szerencsés vagyok, hogy a Káli-medencében tudok nyaralni, ahol a történetben szereplő nagymamának és az unokának Kővágóörsön a saját bázisa van, nekünk is ott áll a nyaralónk. Az idén júniusban megjelent Lepkebáb című könyvemben azonban teljesen a fantáziám teremtett egy világot. Abba a kamaszkor különböző stációit képzeltem bele. Remélem, hogy ettől nem válik didaktikussá, ha valaki így azonosítja.
– Miért érdemes a könyvekről beszélni, ugyanennek a korosztálynak?
– Nagyon szeretem ezeket az író-olvasó találkozókat, egyrészt mert a gyerekek mindig kérdeznek és lelkesek. Szeretném, ha látnák: az író nem fekete-fehér öreg bácsi. Általában ezeket a találkozókat azzal kezdem, hogy megkérdezem, ki szeretne író lenni? Ilyenkor páran felteszik a kezüket. Én akkor érzem nagyon sikeresnek a beszélgetést, ha a végén a jelentkezők száma növekszik, egy óra alatt sikerül minél több gyerekkel elhitetnem, hogy milyen jó dolog írni. És mindegy mekkora közönségnek szánja az ember a műveit, írni, és kialakítani a fantáziavilágát tök jó. Ennek az én régi tanáraim, annak idején nem örültek, amikor az órákon kibámultam az ablakon, s a lovagommal tovalovagoltam a naplementébe, miközben fizikaórán kellett volna tanulnom…
– Azért van egy másik oldala, az élet sava Borcsa youtube-os gasztronómiai csatorna, ahol nem az írásról van szó…
– Sokkal több oldalam van, hiszen a wmn.hu főszerkesztője vagyok, ahol rendes újságírói munkát végzek. Emellett valóban volt ez a sorozatom, amely nem is tudom, hány évadot élt meg. Nagyon-nagyon szeretek enni, s a konyhai munka nagyon kikapcsol. Ha egy nehezebb nap után hazamegyek az irodából, már hazafelé azon gondolkodom, miket fogok megenni.
– A könyveiben is gyakran falatoznak a szereplők?
– A Bűntény a Dunán című könyvem gasztrokrimi, csakhogy nem annak indult, csak állandóan ettek benne a szereplőim. A Balatoni nyomozásban próbáltam odafigyelni, hogy csak Huba, az egyik szereplő egyen. Viszont a most nyomában lévő A legrövidebb út a nők szívéhez című könyvemben a gasztro egyperceseim olvashatók majd: rövid csattanós, néha abszurd történeteim, a hozzájuk passzoló recepttel. Ebből van hatvanvalamennyi.
– A mondás szerint a férfiak szívéhez a gyomrukon át vezet a legrövidebb út…
– Az én szívemhez abszolút az ételen keresztül vezet az út, és én is ezzel próbálok a más szívéhez közel kerülni. Azaz nemtől független a mondás – árulta el Fiala Borcsa.