Az idei tél leghidegebb hajnalára ébredtünk. Olyan cidri van, hogy átsugárzik a falakon, dermesztő, de annyira, hogy az üzemanyagok után még egyes élelmiszerek ára is megmerevedett a fagyvarázsló jóvoltából.
A Tiszát, a Dunát és a Balaton vizét még éppen nem tudja befagyasztani, ám nem kell már sok, hamarosan arra is képes lesz, mint ahogy megállította a migránsáradatot a kerítéssel, azóta sem jön senki Migráciából, meg a rezsit is lenyomta, mint Süsü a cölöpöt, nem kerül az semmibe nekünk, neki, akár a mesében, a gáz és a víz úgyis föltör, a villany meg ráz magától, minek fizetni érte, pláne annyit.
Mégis kicsit hiányérzetem van, mert be kell, hogy valljam, savalom, hogy a kedvenceim közül csak a csirkemell került tegnap az árfridzsiderbe. Mert ott lenne a helye a csülöknek, a hátszínnek, a bélszínnek, a pacalnak, a füstölt lazacnak, köretbe a gombának, desszertként a szamócának és az őszibaracknak.
Tavaly január óta 17,8 százalékkal nőttek az élelmiszerárak egy gazdasági portál szerint, amely 15 éve havi rendszerességgel hasonlítja össze egy kosárnyi válogatott termék árait. Abban a kosárban sok olyan dolog van, amiről a fagyvarázsló megfeledkezett. Szóval lehet, össze kéne írni, mi mindennek kellene meggémberednie, hogy itt igazán minden, helyesebben minden is jobb legyen. Segítsünk!
Nála nincs teljesíthetetlen vágy, nála nincs „majd, ha fagy”.