Az augusztus 20-i díszközgyűlésen adták át a megtisztelő címet Erdős Péternek. Az ünnepséget eredetileg március 15-én tartották volna, de a járvány miatt mostanra kellett halasztani.
Erdős Péter festő- és szobrászművész 1938-ban született Hódmezővásárhelyen. Édesapja és édesanyja Képzőművészeti Főiskolát végzett festőművészek voltak, akik a városban tanítottak.
Erdős Péter a Bethlen Gábor Gimnáziumban érettségizett. Középiskolai éveiben a Füstös Zoltán vezette városi képzőművész kör tagja volt, majd a Szegedi Tanárképző Főiskola földrajz-rajz szakán szerzett diplomát 1960-ban.
Két évig Mártélyon tanított, ezt követően a hódmezővásárhelyi Szántó Kovács János Általános Iskola tanára volt 1974-ig, azután szabadúszó művészként tevékenykedett tovább. 1968 és 1973 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán szerzett plusz diplomát, mesterei Veress Sándor László és a Vásárhelyi Iskola egyik legjelentősebb mestere: Patay László voltak.
Kevesen tudják róla, hogy zongora tanulmányaiban művészi fokra jutott, ezért Mártélyon éneket is tanított. Fiatal korában tornász bajnokságokon nyert aranyérmeket. Azon kevés – még élő – vásárhelyi művész egyike, akik 1954-ben részt vettek a Vásárhelyi Őszi Tárlat megszervezésében, sőt önarcképével már az I. Vásárhelyi Őszi Tárlaton is szerepelt. Az Őszi Tárlatnak azóta is rendszeres szereplője.
Rendkívül sokoldalú művész. Hosszú lenne felsorolni, hogy a képző- és iparművészetek mely ágaiban alkotott és alkot. Festőként és grafikusként épp úgy ismert, mint tervező művészként, de a szobrászat és a kerámia minden ágában biztoskezű alkotó.
Elsősorban festőként szerzett hírnevet. Azon kevesek közé tartozik, akik még a Vásárhelyi Iskola szellemiségét képviselik. Lírai tájképeit egy neves műkritikus Juhász Gyula verseihez hasonlította. Egy tavaszi tárlaton egyöntetű többséggel nyerte el a közönségdíjat.
Festői témavilága minden területet felölel. Különösen szívesen festi a Tiszát: a holtágak csendje, a göcsörtös fűzfák és a madárvilág állandó szereplői rendkívül színérzékeny képeinek. Természetbúvári alapossággal jeleníti meg témáit. Drámai képeken örökítette meg a hagyományos paraszti világ pusztulását. Portréit sorolva meg kell említeni a Németh László portré pályázaton első díjat nyert arcképét, amelyet látva az író egyik lánya így kiáltott fel: „Ez az én apám!” Csendéletein a vásárhelyi világ virágait és gyümölcseit, a mindennapi élet használati tárgyait örökíti meg.
Ugyancsak szívesen festi a várost egykor híressé tevő lovakat is. Rendszeresen szerepel az ország jelentős kiállításain. Sok önálló kiállítása is volt az országban, többek között szülővárosában is. A Mezőgazdasági Múzeum által rendezett „A mezőgazdaság a képzőművészetben” című nagyszabású kiállításon képviselte városunkat. A Magyar Nemzeti Galéria több alkotását őrzi. Képei Angliától Japánig különböző gyűjteményekben megtalálhatók. Illusztrátorként is jelentős munkát végzett. Ő tervezte Mártély és Mindszent települések címerét is. Biztos kezű művész. Bronz plaketteket éppúgy készített, mint utcanév táblákat és emléktáblákat. (Bibó Lajos, Péczely Attila, valamint a Bethlen Gábor Gimnázium panteonja arcképcsarnokának több neves személyiségének portréi.).
Nagy méretű falképe Fábiánsebestyén házasságkötő termét díszíti. A Városháza 1970-ben leégett toronysisakjának épen maradt vörösréz lemezeiből készítette el Vásárhelyi Testamentum című ,,kapuját”, amelyen a város címere és jellegzetes motívumai mellett Hódmezővásárhely jeleseinek portréi láthatók. Jelenleg nagy retrospektív életmű kiállítását tervezi az Alföldi Galéria földszinti termeiben.
Köszöntése és díszpolgári címének átadása után életművét és művészetét Vásárhelyi Testamentum című rézműve előtt a Polgármesteri Hivatal aulájában Miklós Péter, a Tornyai János Múzeum szakmai tanácsadója és Márki-Zay Péter éltették.