Hódmezővásárhely köztiszteletben álló pedagógusa, néptáncoktatója B. Szűcs Istvánné Sárika örökre itt hagyott bennünket. Halála nagy veszteség városunknak, melynek oktatásáért, kultúrájáért oly sokat tett. Katona Imréné, a Szent István Általános Iskola volt igazgatója nekrológot írt róla, melyet megosztunk olvasóinkkal:
B. Szűcs Istvánné Sárikának
Búcsúszó
Fájdalmas szívdobbanás, összeszorult torok, némán legördülő könnyek-a napnak abban az órájában, amikor megtudtuk, hogy többé nem szólhatunk hozzád, nem szólhatsz hozzánk.
Az emberi élet utolsó állomásán megköszönni és elköszönni szívből jövő dolgunk és kötelességünk. Megköszönni azt a sok évtizedet a volt diákok, szülők, tanártársak nevében, amelyet együtt éltünk át a tanítás, a nevelés vagy ahogyan Németh László fogalmazott az „óra üvegharangja alatt” a vásárhelyi Szent István Általános Iskolában.
Pedagógusnak születtél, hogy az iskoládnak, tanítványaidnak élj, nevelj hol bíztató szóval, hol szigorral. Szigorral, melyhez mindig hozzátetted: – Érted haragszom, nem ellened!
Nem könnyű visszaidézni egy pályát, egy életutat, amely oly színes és gazdag volt. Talán Babits Mihály sorai segítik az emlékezést arról, miben hittél, s hogyan lettek ezek az értékek életed sarkkövei.
„Hiszek abban, hogy élni érdemes.”
Úgy nevelted a tanítványaid, hogy megtalálják életük azon céljait, melyekért kitartással, akarattal küzdeni kell, hogy életük érdemes, értékes legyen. Erre készített föl rajongásig szeretett tantárgyad a testnevelés, a sport. A tehetségek az elismerő, bíztató szóra szárnyaltak, az igyekvők törekedtek az eredményekre. Joggal voltál büszke arra, hogy a kis tornaszobából az országos versenyekre vezetett az út.
Felvillannak bennünk az emlékképek, mert mindegyiket a Te egyéniséged, tehetséged színesítették: Városi sportünnepélyek, a híres buzogánygyakorlatokkal, sportversenyek, sportnapok, iskolai rendezvények, műsorok.
„Hiszek a művészetekben, mely kinyitja elénk a világot.”
Ez a hited az autentikus népi kultúra ápolásában, a néptáncban teljesedett ki. Az általad alapított Kankalin Néptáncegyüttes nemcsak itthon volt sikeres, hanem a határon túl is ismertté tette e kulturális örökségünket. Neked köszönhetően generációk nőttek fel úgy, hogy tisztelték és művelték a néptáncot, s továbbadták a tánc szeretetét.
„Hiszek a lélekben, mely szereti a világot…
Hiszek a harmóniában, melyre vágyik a lélek.”
Minden tettel, szóval nevelünk, s így tettél Te is: személyes példával, beszélgetésekkel, közösségteremtéssel, támogatással, következetességgel. Életutakat egyengettél, hogy diákjaid, táncosaid szeressék a világot, hogy harmóniában élhessenek önmagukkal és a világgal.
Számos díj, kitüntetés ismerte el azt a pedagógiai és kulturális missziót, melyet életed során teljesítettél:
- Párizsban a Gyermekek Éve rendezvényen a Kankalin képviselte Magyarországot,
- Hódmezővásárhely Közszolgálatáért,
- Pro Urbe-díj,
- Bessenyei Ferenc-díj,
- Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetés.
Szabó Nikolin Éva osztálytársad, barátod soraival intünk búcsút utad végén.
Lekísérlek az állomásra,
elmegy az utolsó vonat veled,
állok és nézem, míg a nyárfa
utánad küld egy sárgult levelet.
Távolból, hol elhajlik az út,
a lila alkony még visszalobog,
fölöttem az ég észrevétlen
a csöndbe ejt egy hullócsillagot.
Tanítványaid, kollégáid nevében búcsúzom! Legyen Neked könnyű a vásárhelyi föld!
Katona Imréné
ny. igazgató